CSS–11

lengyel kétszemélyes gyakorló és műrepülőgép

A CSS–11 lengyel kétszemélyes iskola-, gyakorló és műrepülőgép volt, melyet a CSS tervezőirodában készítettek a második világháború utáni években. Csak két prototípusa készült el.

CSS–11
A CSS–11 SP-BAH lajstromjelű első prototípusa
A CSS–11 SP-BAH lajstromjelű első prototípusa

Funkcióiskola-, gyakorló és műrepülőgép
GyártóCSS
TervezőCSS (főkonstruktőr: Leszek Dulęba)
Gyártási darabszám2 (prototípus)

Első felszállás1948. október 16.
A Wikimédia Commons tartalmaz CSS–11 témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A lengyel közlekedési minisztérium 1946-ban három repülőgéptípus kifejlesztésével bízta meg a Franciszek Misztal által 1946-ban létrehozott Repülőgéptanulmányis Központot (CSS). A három repülőgép közül az egyik a CSS–11 jelzést kapott gyakorló műrepülőgép volt. A másik két repülőgép a CSS–10 iskolarepülőgép és a CSS–12 könnyű utasszállító repülőgép volt. A gyakorló műrepülőgép tervezését 1947 augusztusában kezdték el a varsói CSS tervezőirodában Leszek Dulęba irányításával. A tervek 1948 augusztusára készültek el, majd a CSS műhelyében elkészítették a gép két prototípusát. Az egyiket műrepülő, a másikat gyakorló gép kivitelben építették meg. Ezek kismértékben különböztek egymástól konstrukciójukban is (légcsavar, vezérsíkok felülete). Az első, SP-BAH lajstromjelű prototípussal 1948. október 16-án hajtotta végre az első felszállást Jerzy Szymankiewicz. A második, SP-BAJ lajstromjelű prototípus 1949-ben repült először. A gépekkel 1950 augusztusáig folyt a gyári berepülési program. A hatósági berepülés 1951 januárjában kezdődött el a Repülési Intézetben. A berepülések során a felmerült hiányosságok kiküszöbölésére kisebb módosításokat végeztek a gépeken (ez főleg a vezérsíkokat érintette). A tesztek során mindkét prototípus 250 felszállás végzett és kb. 110 órát repült.

A sikeres repülési tesztek és a gép jó repülési tulajdonságai, valamint a repülőklubok részéről felmerült igények alapján 30 gép megépítésére kapott megbízást a CSS. A sorozatgyártásra végül mégsem került sor. Ennek egyrészt politikai oka volt. A lengyel repülőgépipar 1950-es átszervezése nyomán a szovjet típusok licencgyártását részesítették előnyben. Ugyancsak a gép sorozatgyártását gátolta, hogy a sorozatgépekhez szánt csehszlovák Walter Minor 6–III motorok lengyelországi licencgyártása nem indult el. Emiatt a gép további fejlesztését 1952–1953-ban beszüntették. A két prototípus 1953-ig az Okęcie repülőtéren állt, amikor szétbontották őket.

Jellemzői

szerkesztés

Vegyes építésű, alsószárnyas elrendezésű repülőgép. A törzs króm-molibdén ötvözetű acélcsövekből hegesztett rácsszerkezet, míg a szárny és a vezérsíkok fából készültek. Az egy főtartós szárny szabadonhordó, trapéz alakú, átmenő kialakítású. A belépőél rétegeslemez borítású, a szárny többi része vászonborítású. A vezérsíkok szintén fa szerkezetűek és vászon borításúak. A törzs orr része dural, hátsó része vászonborítású. Futóműve hagyományos, hárompontos, nem behúzható. A két pilótaülés tandem elrendezésű, nyitott, mindkettő előtt szélvédő található. A gépbe egy darab, 118 kW (160 LE) felszálló teljesítményű, Walter Minor 6–III típusú hathengeres, léghűtéses, benzinüzemű soros, lógó hengerelrendezésű motort építettek.

Műszaki adatok (gyakorló változat)

szerkesztés

Geometriai méretek és tömegadatok

szerkesztés
  • Fesztávolság: 10,6 m
  • Hossz: 7,50 m
  • Magasság: 1,83 m
  • Szárnyfelület: 16,5 m²
  • Üres tömeg: 575 kg
  • Felszálló tömeg: 940 kg
  • Száma: 1 db
  • Típusa: Walter Minor 6–III léghűtéses, hathengeres soros benzinmotor
  • Legnagyobb teljesítmény: 118 kW (160 LE)

Repülési jellemzők

szerkesztés
  • Legnagyobb sebesség: 207 km/h
  • Maximális repülési magasság: 5500 m
  • Felszálló sebesség: 165 km/h
  • Leszálló sebesség: 85 km/h
  • Hatótávolság: 660 km
  • Emelkedőképesség: 3,6 m/s

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés