CST–100 Starliner

űrhajó

A CST–100 Starliner egy többször felhasználható űrhajó, melyet az amerikai Boeing vállalat épít, a NASA kereskedelmi személyzet előkészítési (CCDev) programjának keretében. Az űrhajó elsődleges célja a Nemzetközi Űrállomás legénységének szállítása, melyhez automatikusan kapcsolódik. Az űrhajó Föld körüli pályára állításáról az Atlas V rakéta gondoskodik, de úgy tervezték, hogy a Falcon 9-es hordozórakéta is képes legyen a felbocsájtására.

CST–100 Starliner
CST-100 (crop).jpg
Általános adatok
Ország  Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Űrhajósok 7 fő
Műszaki adatok
Hordozórakéta Atlas V
Magasság(a kiszolgáló modullal) 5,03 m
Átmérő4,56[1] m
Hasznos térfogat11[1]
Élettartam 10 repülés (tervezett)

A Starliner két Rocketdyne Aerojet hajtóművel rendelkezik, egyenként 178 kN tolóerővel, a pályamódosításokat további 12 kisebb RCS rakéta segíti. Visszatérése után a kapszula három ejtőernyő segítségével lassul le, földet éréskor pedig légpárnák csillapítják a becsapódását. Elsődlegesen szárazföldi landoláshoz tervezték, de vízre szállás esetén képes a lebegésre.[2] A fedélzeten az űrhajósok a Boeing új fejlesztésű kék űrruháját viselik majd.

FelépítéseSzerkesztés

A Starlinert a nemzetközi űrállomás kiszolgálására fejlesztették ki, amelyre 7 embert képes egyszerre szállítani, de a küldetéseket jellemzően csak 5 személyesre tervezik. Az állomáshoz automatikusan dokkol.

Hasonlóan az Apollo űrhajóhoz két egységből, egy parancsnoki és egy kiszolgáló modulból áll. A parancsnoki modul hegesztés nélküli szerkezete, a tervek szerint 10 alkalommal használható újra, 6 hónapos felújítási idővel. Ez alatt pótolják többek közt az egy repülésre tervezett elhasználódott hőpajzsot. A kiszolgáló egység minden küldetésnél megsemmisül.

VáltozatokSzerkesztés

A Nemzetközi Űrállomás kiszolgálására terveztek egy személyzet nélküli teherszállító változatot is, azonban a NASA 2016. január 30-án kiadott közleménye szerint a Starlinert nem választották ki a CRS–2 program kiszolgálására. A teherűrhajót a személyszállító változathoz hasonlóan az Atlas V hordozórakéta juttatta volna el alacsony Föld körüli pályára, ahol automatikusan dokkolt volna az űrállomáshoz.[3]

RepülésekSzerkesztés

Küldetés neve Indítás dátuma,
időpontja (UTC)
Indítás helye Megjegyzés
Pad Abort 2019. november 4.[4]
14:15[5]
White Sands,
LC–32
Sikeres repülésmegszakítási teszt, személyzet nélkül
Boe-OFT (Boeing Orbital Flight Test) 2019. december 20.[6]
11:36[7]
Cape Canaveral, SLC–41 Részlegesen sikeres automatikus tesztrepülés személyzet nélkül a Nemzetközi Űrállomásra. Az időzítő (MET) hibája miatt megszakították a küldetést, és a dokkolás kihagyásával korábban, december 22-én visszatért a földre.[8]
Tervezett indítások
Boe-OFT-2 (Boeing Orbital Flight Test 2) 2021. július 30.
18:53[9]
Cape Canaveral, SLC–41 Automatikus tesztrepülés személyzet nélkül a Nemzetközi Űrállomáshoz.
Boe-CFT (Boeing Crewed Flight Test) 2021. vége[10] Cape Canaveral, SLC–41 Első tesztrepülés személyzettel, a Nemzetközi Űrállomásra
Starliner-1 2022.[11] Cape Canaveral, SLC–41 Első személyzet, a Nemzetközi Űrállomásra
 
Az űrhajót Föld körüli pályára állító Atlas V rakéta a Starlinerrel a kilövőhelyén 2019. december 17-én, a floridai Cape Canaveralon

Boe-OFT (Boeing Orbital Flight Test)Szerkesztés

A tervek szerint automatikus tesztrepülésre került sor, személyzet nélkül a Nemzetközi Űrállomásra, azonban a Starlinernek nem sikerült a tervezett pályára állnia és korábban visszatért a Földre.[12] A keringési pálya stabilizálása közben annyi üzemanyag égett el, hogy maradékkal az űrállomást már nem tudták volna biztonságosan megközelíteni. A kilövés után két nappal, december 22-én biztonságosan leszállt a White Sands Rakétakísérleti Telepen.

A NASA és a Boeing közös nyomozócsoportja három hibát tárt fel, ami a problémát okozhatta. Elsősorban a küldetés időzítője (Mission Elapsed Timer) már a startot megelőző 11. órában hibás időt vett át az Atlas V rakéta komputerétől. Egy szoftverhiba a kiszolgáló modulban (Service Module) hibásan értelmezte a szétválási paramétereket, és irányította a beépített meghajtás vezérlőt. Végül a szakadozó földi kapcsolat megakadályozta a földi irányítást abban, hogy időben kezeljék a problémát.[13] A Boeing a tesztet sikeresnek tekintette, mivel a legtöbb rendszer sikeresen vizsgázott.

A küldetés utáni két felülvizsgálat során 2020 júliusában 80 problémát fedeztek fel, melynek nagy része szoftver eredetű volt. Ezután a Boeing egy második automatikus teszt mellett döntött, az első emberes repülés előtt.

Boe-OFT-2 (Boeing Orbital Flight Test 2)Szerkesztés

A tesztrepülés során 200 kg hasznos terhet szállít az ISS-re, amivel 5-10 napot tölt majd összekapcsolódva.

LegénységSzerkesztés

 
Az első emberes tesztrepülés személyzetének posztere

Bár az Starliner első repülése az űrbe (Boe-OFT) személyzet nélküli, fedélzetén utazik egy antropometrikus tesztbábú ami Rosie névre hallgat, valamit Snoopy is visszatér az űrbe egy plüssfigura formájában. Az előbbi a nevét Rosie the Riveter után kapta, mely egy kulturális ikon volt a második világháború idején.[14]

A sikertelen első tesztrepülés után a nagyjából 82 kilogrammos Rosie a második teszt során (OFT-2) is a fedélzeten utazik majd a parancsnoki székben. A bábura ható erőket 15 szenzor méri majd, de ezúttal a jármű gravitációs középpontjának beállítása lesz a feladata. a repülés során.[10]

Az első emberes tesztrepülés (Boe-CFT) legénysége a Boeing részéről Christopher Ferguson, valamint a NASA részéről Barry Wilmore és Nicole Mann űrhajósok.

Eredetileg Eric Boe repült volna, de meg nem nevezett egészségi okokból visszalépett 2019 januárjában. A helyét Mike Fincke veterán űrhajós vette át. Chris Fergusonnak, aki a Boeing berepülő pilótája, nem az első küldetése az űrben, szemben Nicole Mannal, akinek ez az első űrutazása.[15]

2020 októberében személyes okokra hivatkozva Chris Ferguson is visszamondta a küldetést, helyét a szintén NASA űrhajós Barry Wilmore vette át, aki már kapott kiképzést az Starlinerre, és mint az első és második repülés cseréje, már szerepelt a programban.[16]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz CST–100 Starliner témájú médiaállományokat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Elizabeth Howell: How Boeing's Commercial CST-100 Starliner Spacecraft Works (angol nyelven). space.com, 2018. augusztus 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  2. Stephen Clark: Boeing tests crew capsule escape system (angol nyelven). spacenews.com, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  3. Jason Rhian: NASA DELAYS CRS 2 AWARDS AGAIN, DROPS BOEING FROM CONSIDERATION (angol nyelven). spaceflightinsider.com, 2015. november 6. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  4. Stephen Clark: Boeing reveals target dates for initial Starliner test flights (angol nyelven). spacenews.com, 2019. október 9. (Hozzáférés: 2019. október 12.)
  5. Meghan Bartels: Boeing Tests Starliner Spacecraft's Launch Abort System for Rocket Emergencies (angol nyelven). space.com, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
  6. Anna Heiney: Boeing Uncrewed Flight Test Launch Date Update – Commercial Crew Program (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2019. december 6. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  7. Linda Herridge: Liftoff! Atlas V Clears the Launch Pad with Boeing’s CST-100 Starliner Spacecraft (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2019. december 20. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  8. Jeff Foust: Starliner anomaly to prevent ISS docking (angol nyelven). spacenews.com, 2019. december 20. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
  9. Rocket Launch: NET July 30, 2021 2:53 PM ET (angol nyelven). https://www.kennedyspacecenter.com/. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  10. a b Dee Russell: Rosie rides again (angol nyelven). boeing.com, 2021. június 23. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  11. Jeff Foust: NASA astronaut bumped from Soyuz flight added to Starliner mission (angol nyelven). spacenews.com, 2020. augusztus 25. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  12. eszállt az órahiba miatt rossz pályára állt Boeing űrhajó, 444.hu
  13. Marie Lewis: NASA Shares Initial Findings from Boeing Starliner Orbital Flight Test Investigation (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2020. február 7. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  14. Linda Herridge: Meet Rosie – Boeing’s First Anthropometric Starliner Commander (angol nyelven). blogs.nasa.gov, 2019. december 20. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  15. Jeff Foust: NASA changes crew for Boeing commercial crew test flight (angol nyelven). spacenews.com, 2019. január 22. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  16. Jeff Foust: Boeing astronaut Chris Ferguson withdraws from Starliner test flight (angol nyelven). spacenews.com, 2020. október 7. (Hozzáférés: 2021. július 3.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés