Főmenü megnyitása

Cao Cse

ókori-középkori kínai költő, író

Cao Cse (pinjin: Cao Zhi; névváltozatok: C’ao Csi, Cao Cse-csien; 192232) kínai költő.

Cao Cse
Cao Cse egy Qing (Csing)-kori ábrázoláson
Cao Cse egy Qing-kori ábrázoláson
Élete
Született 192.
Elhunyt 232.
Sírhely Tomb of Cao Zhi
Nemzetiség kínai
Szülei Empress Dowager Bian
Cao Cao
Gyermekei Cao Zhi
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet
Alkotói évei Han-dinasztia; a három királyság kora

Cao Cao, a nagy hatalmú tábornok harmadik fia, Cao Pi öccse volt a Han-dinasztia végén, a kínai történelem három királyság néven ismert szakaszában. Már fiatal korában megmutatkozott költői tehetsége. Húszéves korában több mint tízezer verssort tudott fejből idézni. Saját alkotásaival megszerezte számára a kor híres költői, többek közt az apja által támogatott költői csoport, a „Csien-an kor hét költője” barátságát.

Költői tehetsége mellett szeszélyes, önfegyelemre képtelen személyiség volt és már fiatalon erősen ivott.

Cao Cao halála után bátyja, Cao Pi császárrá lett. Cao Cset ekkor bátyja félreállította, osztályrésze élete végéig a mellőzés és az üldöztetés lett. Rendkívüli tehetsége, amely a politikában nem juthatott szerephez, költészetében alkotott maradandót.

MagyarulSzerkesztés

  • Cao Cse versei / Cao Cao és Cao Pi verseiből; ford. Csukás István et al., vál., prózaford., utószó, jegyz. Tőkei Ferenc; Európa, Bp., 1960
  • A Lo tündére; ford. Szerdahelyi István, előszó, jegyz. Tőkei Ferenc; Balassi, Bp., 1997 (Kínai-magyar irodalmi gyűjtemény, 1/7.)

ForrásokSzerkesztés

  • Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 580. o. (1979). ISBN 2-7003-0228-1 
  • Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 47. o.  
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Cao Cse témában.