Celofán
A celofán cellulóz alapanyagú, vékony, átlátszó (műanyagfóliához hasonló kinézetű) anyag. Szárazon nem engedi át a levegőt, a vízpárát, kissé merev állagú. Nedvesen könnyen hajlítható.
A szó a cellulóz és a görög phaino (φαίνω: felfed, megmutat) összetételéből származik.[1]
Felhasználása szerkesztés
Előszeretettel alkalmazzák befőttes üvegek lezárására. Megnedvesítve néhány rétegben a dunsztolásra szánt üveg száját betakarják, régebben vékony zsinórral, manapság gumigyűrűvel rögzítik. A szorosan rögzített, ép, a dunsztban hamarosan kiszáradó celofán légmentesen zárja a befőttet, kissé behúzódva az üveg nyílására feszül. A befőtt, lekvár stb. víztartalma csak évek alatt csökken valamelyest. Régebben széleskörűen elterjedt volt alkalmazása, ma már csak egyes háztartásokban használják erre a célra. A csavaros befőttes üvegek jórészt kiszorították a celofánt.
A hőskorban dializáló membránnak is próbálták felhasználni.
Esztétikus csomagolóanyag, kis tasakként, vagy virágokhoz. Bár az ún. celofánzacskók néha hasonló kinézetű műanyagból készülnek.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 31. o. ISBN 963 8334 96 7
Források szerkesztés
- Celofán - Magyar etimológiai szótár Arcanum.hu
- Celofán - A magyar nyelv értelmező szótára Arcanum.hu
- A cellofán felhasználása Tudomány-technika, 1937. november