Ezerjófű

Ezerjófű
	Kis ezerjófű (C. erythraea)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Rend:	Tárnicsvirágúak (Gentianales);
Család:	Tárnicsfélék (Gentianaceae);
Nemzetség:	Centaurium; Hill
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ezerjófű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ezerjófű témájú médiaállományokat és Ezerjófű témájú kategóriát.

Az ezerjófű (Centaurium) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó növénynemzetség, melybe 20 növényfajt sorolnak. Az ezerjófüvek egy- vagy kétéves, illetve évelő lágy szárú növények, portokjaik spirális csavarodásúak. Elsősorban a Mediterráneum térségében élnek.

Magyarországon három fajuk honos: a kis ezerjófű (C. erythraea), a lápi ezerjófű(C. uliginosum vagy C. littorale ssp. uliginosum) és a csinos ezerjófű (C. pulchellum). Habár mindhárom gyógynövény, közülük mégis a kis ezerjófű az, amelyiket Magyarországon gyógynövényként elsősorban felhasználnak, mivel a három közül ez a leggyakoribb – ezt a fajt is nevezik egyszerűen ezerjófűnek. Ennek megfelelően a Centaurii herba tulajdonképpen a kis ezerjófű drogját jelenti.^[1]^[2]

Elnevezése

A latin Centaurium nevet egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurtól kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, amely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű.^[forrás?]

Rendszertani helyzete

2004 előtt a nemzetségbe mintegy 50 növényfajt soroltak, melyek Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália és Óceánia területén élnek, azonban ekkor a nemzetség még polifiletikus csoportnak számított. 2004-ben rendezték ezt a helyzetet, a polifiletikus nemzetséget négy monofiletikus csoportra bontották: a közel 50 fajból mindössze 20 faj maradt a monofiletikus ezerjófű (Centaurium) nemzetségben, a többi faj pedig átkerült a szintén monofiletikus Gyrandra, Schenkia és Zeltnera nemzetségekbe.^[3]

Fajok

A 2004-es rendszertani rendezés után az alábbi fajok tartoznak az ezerjófű (Centaurium) nemzetségbe:

Centaurium barrelieri (Duf.) F. Q. & Rothm.
Centaurium bianoris (Sennen) Sennen
Centaurium calycosum (Buckley) Fernald
Centaurium capense Broome
Centaurium centaurioides (Roxb.) Rolla Rao & Hemadri
Centaurium chloodes (Brot.) Samp.
Centaurium davyi (Jeps.) Abrams
Centaurium erythraea Rafn – kis ezerjófű
Centaurium exaltatum (Griseb.) W. Wight ex Piper
Centaurium favargeri Zeltner
Centaurium gypsicola (Boiss. & Reut.) Ronniger
Centaurium littorale (D. Turner) Gilmour – tengerparti ezerjófű

Ebben a rendszertani felfogásban a lápi ezerjófű (itt: C. littorale subsp. uliginosum) a tengerparti ezerjófű egyik alfaja

Centaurium mairei Zeltner
Centaurium majus (Hoffmgg. & Link) Ronniger
Centaurium malzacianum Maire
Centaurium maritimum (L.) Fritch
Centaurium pulchellum (Sw.) Druce – csinos ezerjófű
Centaurium quadrifolium (L.)
Centaurium scilloides (L. fil.) Samp.
Centaurium serpentinicola A. Carlström
Centaurium somedanum Lainz
Centaurium suffruticosum (Griseb.) Ronniger
Centaurium tenuiflorum (Hoffmgg. & Link) Fritsch
Centaurium turcicum (Velen.) Ronnige

Jegyzetek

↑ Ezerjófű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 125. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)
↑ Centaurium erythraea Raf.. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Műtárgyfotók: Fáryné Szalatnyay Judit. Növényfotók: Dr. Babulka Péter. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 181–182. o. = Galenus könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5
↑ Guilhem Mansion (2004. August). „A new classification of the polyphyletic genus Centaurium Hill (Chironiinae, Gentianaceae): description of the New World endemic Zeltnera, and reinstatement of Gyrandra Griseb. and Schenkia Griseb.”. Taxon 53 (3), 719–740. o. DOI:10.2307/4135447. (Hozzáférés: 2016. július 1.)

Források

Guilhem Mansion (2004. August). „A new classification of the polyphyletic genus Centaurium Hill (Chironiinae, Gentianaceae): description of the New World endemic Zeltnera, and reinstatement of Gyrandra Griseb. and Schenkia Griseb.”. Taxon 53 (3), 719–740. o. DOI:10.2307/4135447. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 197. o.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Ezerjófű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 125. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)

[2] Centaurium erythraea Raf.. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Műtárgyfotók: Fáryné Szalatnyay Judit. Növényfotók: Dr. Babulka Péter. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 181–182. o. = Galenus könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5

[3] Guilhem Mansion (2004. August). „A new classification of the polyphyletic genus Centaurium Hill (Chironiinae, Gentianaceae): description of the New World endemic Zeltnera, and reinstatement of Gyrandra Griseb. and Schenkia Griseb.”. Taxon 53 (3), 719–740. o. DOI:10.2307/4135447. (Hozzáférés: 2016. július 1.)

[1]

[2]

[3]