Ceramid-szintáz 1

humán fehérjekódoló gén

A ceramid-szintáz 1, más néven LAG1 hosszúélet-biztosító 1-es homológ a CERS1 gén által kódolt enzim.[1][2][3]

Ceramid-szintáz 1
Azonosítók
JelCERS1
OMIM606919
RefSeqNM_198207
UniProtP27544
Egyéb adatok
Lokusz19. krom. p13.11

Funkció szerkesztés

E gén a TGFβ szupercsaládba tartozó csontmorfogenezis-fehérje (BMP) család tagját kódolja. E fehérjecsalád több bázisú proteolitikus feldolgozóhellyel rendelkezik, mely a 7 állandósult ciszteint tartalmazó érett fehérjéhez lebomlik. E család tagjai a sejtnövekedés és -differenciáció szabályzói embrionális és érett szövetben is. Élesztővel végzett kísérletekkel kimutatták e fehérje szerepét az öregedésben. E fehérje egy- és a növekedési-differenciációs faktor 1-et is kódoló kétcisztronos mRNS-ről is átíródik.[3]

A ceramid-szintáz 1 (CerS1) ceramid-szintáz, mely a C18 ceramid szintézisét fumonizin B1-függetlenül katalizálja, és elsősorban az agyban expresszálódik.[4] Megtalálható kis mennyiségben a vázizomban és a herében is.[5] A sejten belül a CerS1 az endoplazmatikus retikulum (ER) és a Golgi-készülék membránjában van. 2 izoformája van, és az 1-es izoforma a Golgi-készülékből az ER-be kerülhet.[6]

A CerS1/GDF1 mRNS-t nagymértékben expresszálja az agy és az izom, de megtalálható szívben és tüdőben is.[7] Az agyon belül a CerS1 a legtöbb neuronban leginkább expresszált CerS. A fehérállományban kis mennyiségben található.[5][8]

Egy 2012-ben egereken végzett kísérleten a neuronalis CerS1 ablációja csökkentette a szfingolipid-, hexozilceramid- és szfingomielinszintet. Bár az agyuk látszólag normálisan fejlődött, a kisagyban atrófia lépett fel, a Purkinje-neuronokban pedig neurodegeneráció lépett fel. A szemcsesejtek 6-szor gyorsabban haltak el apoptózissal. Ezenkívül motoros és neurofiziológiai romlást mutattak az egerek.[4]

Szerkezete szerkesztés

Más emlős-CerS-októl eltérően a CerS1-nek nem ismert Hox-szerű doménje. Funkcióját és szerkezetét tekintve eltér a többi CerS-tól, és a filogenetikai fának más ágán található.[5]

Klinikai jelentősége szerkesztés

Bizonyos stresszek hatására a CerS1 gyorsan reagál ubikvitinációval és proteaszómás bomlással, így feltehetően rövid a biológiai felezési ideje.[5]

Feltehetően a CerS1 részt vesz a fej-nyaki laphámkarcinóma (HNSCC) növekedésének szabályzásában, e feltételezés alapja, hogy a C18-ceramid-szintek a HNSCC-s szövetekben alacsonyabb a normálisnál. A CerS1, különösen más CerS-okkal együtt, a kemoterápiás szerekre, például a ciszplatinra, a karboplatinra, a doxorubicinre és a vinkrisztinre érzékennyé teszi a sejteket.[5]

A ceramidok tumorszupresszorként is működhetnek, továbbá képesek a c-Myc transzkripciós faktort inaktiválni.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Jiang JC, Kirchman PA, Zagulski M, Hunt J, Jazwinski SM (1999. június 1.). „Homologs of the yeast longevity gene LAG1 in Caenorhabditis elegans and human”. Genome Res 8 (12), 1259–72. o. DOI:10.1101/gr.8.12.1259. PMID 9872981.  
  2. Lee SJ (1991. június 1.). „Expression of growth/differentiation factor 1 in the nervous system: conservation of a bicistronic structure”. Proc Natl Acad Sci U S A 88 (10), 4250–4. o. DOI:10.1073/pnas.88.10.4250. PMID 2034669.  
  3. a b Entrez Gene: LASS1 LAG1 homolog, ceramide synthase 1 (S. cerevisiae)
  4. a b Ginkel C, Hartmann D, vom Dorp K, Zlomuzica A, Farwanah H, Eckhardt M, Sandhoff R, Degen J, Rabionet M, Dere E, Dörmann P, Sandhoff K, Willecke K (2012. december 1.). „Ablation of neuronal ceramide synthase 1 in mice decreases ganglioside levels and expression of myelin-associated glycoprotein in oligodendrocyte”. J. Biol. Chem. 287 (50), 41888–902. o. DOI:10.1074/jbc.M112.413500. PMID 23074226.  
  5. a b c d e Levy M, Futerman AH (2010. május 1.). „Mammalian ceramide synthases”. IUBMB Life 62 (5), 347–56. o. DOI:10.1002/iub.319. PMID 20222015.  
  6. Ceramide synthase 1. EBI.ac.uk . EMBL-EBI, 2014. (Hozzáférés: 2014. február 16.)
  7. Riebeling C, Allegood JC, Wang E, Merrill AH, Futerman AH (2003. október 1.). „Two mammalian longevity assurance gene (LAG1) family members, trh1 and trh4, regulate dihydroceramide synthesis using different fatty acyl-CoA donors”. J Biol Chem 27 (44), 43452–9. o. DOI:10.1074/jbc.M307104200. PMID 12912983.  
  8. Becker I, Wang-Eckhardt L, Yaghootfam A, Gieselmann V, Eckhardt M (2008. február 1.). „Differential expression of (dihydro)ceramide synthases in mouse brain: oligodendrocyte-specific expression of CerS2/Lass2”. Histochemistry and Cell Biology 129 (2), 233–41. o. DOI:10.1007/s00418-007-0344-0. PMID 17901973. (Hozzáférés: 2014. február 16.)  
  9. Koybasi S, Senkal CE, Sundararaj K (2004). „Defects in cell growth regulation by C18:0-ceramide and longevity assurance gene 1 in human head and neck squamous cell carcinomas”. J. Biol. Chem. 279 (43), 44311–9. o. DOI:10.1074/jbc.M406920200. PMID 15317812.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ceramide synthase 1 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Gerhard DS, Wagner L, Feingold EA (2004). „The status, quality, and expansion of the NIH full-length cDNA project: the Mammalian Gene Collection (MGC)”. Genome Res. 14 (10B), 2121–7. o. DOI:10.1101/gr.2596504. PMID 15489334.  
  • Grimwood J, Gordon LA, Olsen A (2004). „The DNA sequence and biology of human chromosome 19”. Nature 428 (6982), 529–35. o. DOI:10.1038/nature02399. PMID 15057824.  
  • Strausberg RL, Feingold EA, Grouse LH (2003). „Generation and initial analysis of more than 15,000 full-length human and mouse cDNA sequences”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 99 (26), 16899–903. o. DOI:10.1073/pnas.242603899. PMID 12477932.  
  • Venkataraman K, Riebeling C, Bodennec J (2002). „Upstream of growth and differentiation factor 1 (uog1), a mammalian homolog of the yeast longevity assurance gene 1 (LAG1), regulates N-stearoyl-sphinganine (C18-(dihydro)ceramide) synthesis in a fumonisin B1-independent manner in mammalian cells”. J. Biol. Chem. 277 (38), 35642–9. o. DOI:10.1074/jbc.M205211200. PMID 12105227.