Cerebrális akromatopszia
A cerebrális vagy agyi akromatopszia a színvakságnak egy típusa, melynek okozója az agykéreg sérülése, nem pedig a szem retinájának abnormális sejtjei. Ezt a betegséget gyakran összekeverik a veleszületett (kongenitális) akromatopsziával.[1] A cerebrális akromatopszia abban különbözik a veleszületett akromatopsziától, hogy ezt trauma vagy agyi károsodás váltja ki. A cerebrális és veleszületett akromatopszia tünetei hasonlóak, de nem azonosak, és okai is nagymértékben eltérnek.
Fizikai károsodás szerkesztés
A cerebrális akromatopszia apró, ám igen fontos módon különbözik a színvakság más formáitól. A betegség agykérgi károsodás eredménye, amelyet kétoldali ischaemiás infarktus bekövetkezése okoz a occipitális lebeny inferior részében.[2] Ez a károsodás majdnem mindig sérülés vagy betegség eredménye.[3] A károsodásnak szövetspecifikusnak kell lennie az akromatopszia bekövetkezéséhez. Mivel a teljes cerebrális akromatopszia az agy mindkét féltekének sérülése hatására következik be, így a teljes cerebrális akromatopszia igen ritkán fordul elő.
Vizuális hatások szerkesztés
A cerebrális akromatopsziában szenvedő egyének azt állítják, hogy nincs semmilyen színlátással kapcsolatos élményük és rosszul teljesítenek a standard klinikai vizsgálatokon, mint amilyen a Farnsworth-Munsell 100-színárnyalat teszt (a tesztben a színárnyalatokat kell sorba rendezni megnevezés nélkül). A betegekben gyakran nem tudatosul a színlátás elvesztése és pusztán úgy írják le a látott tárgyakat, hogy “szürke”. A legtöbben a világot a “szürke árnyalataival” írják le.[2] Ez a megfigyelés a különbség kulcsa a cerebrális és a veleszületett akromatopszia között, ugyanis azok akik születésüktől fogva akromatopsziában szenvednek, azok még sohasem találkozhattak a szürke színnel. Emellett a cerebrális akromatopsziában szenvedőknek gyengébb a térlátás képességük.[3] Számos más deficit is egybeesik a cerebrális akromatopsziával, ilyen leggyakrabban a prozopagnózia. Agyi károsodás vizsgálatok azt mutatták ki, hogy pozitív korreláció lelhető fel a károsodás helyét illetően prozopagnóziás és agyi akromatopsziás betegek agya között.[3] Egy fontos különbség az agyi akromatopsziás és a színvakság más formáiban szenvedő egyének között, hogy az agyi akromatopsziás egyének képesek érzékelni a kromatikus határokat. Például könnyedén észlelnek egy piros kört egy zöld háttéren, még akkor is ha a piros és a zöld színek egyformán világosak. Úgy tűnik, hogy az agyi akromatopsziában szenvedők képesek a kontraszt alapján megkülönböztetni a színeket, viszont képtelenek felhasználni ezeket a kontrasztbeli különbségeket olyan felületek színének megkülönböztetésében, amik nem szomszédosak. A cerebrális akromatopszia megmutatja a módját annak, hogyan érhetünk el különböző célokat pusztán kromatikus információval; például a felszínek színének megállapítását.
Tesztelés szerkesztés
A betegség tesztelése és diagnosztizálása gyakran hiányosan és tévesen történik meg az orvosi rendelőkben.[1] A leggyakrabban alkalmazott tesztek elvégzése szükséges a cerebrális akromatopszia diagnosztizálásához, ezek Farnsworth-Munsell 100-színárnyalat teszt, a Ishihara-lemez tesztet, és a szín-megnevezési teszt.[3] Figyelemre méltó, hogy a vizsgált betegek közel 50%-a képes normális eredményeket produkálni a szín-megnevezés teszten. Azonban ezek az eredmények kérdésesek, mivel a források, melyekből ezek az információk származnak, bizonytalanok.[3] Pusztán 29%-a a cerebrális akromatopsziában szenvedő betegeknek teljesíti sikeresen az Ishihara-lemez tesztet, amely a legelfogadottabb és leginkább standardizált teszt a színvakságra.[3]
A színvak festő esete szerkesztés
A leghíresebb példája a cerebrális akromatopsziának "Jonathan I." esete, melyet Oliver Sacks és Robert Wasserman A színvak festő esete című esettanulmánnyal tett örökérvényűvé.[4] A tanulmány végigköveti Johnathan I. élményeit a betegségével, attól a ponttól, hogy az occipitális lebeny sérülésének köszönhetően a színlátás képessége nélkül maradt, az azt követő küzdelmét, hogy alkalmazkodjon a fekete-fehér-szürke világhoz, és végül az állapotának elfogadását, sőt helyzete iránti háláját is. Különös jelentőséggel bír az elemzés, mivel bemutatja, hogyan tudja az agyi akromatopszia őt befolyásolni a gyakorlatban, mint festő és művész. Azok a leírások, melyek az agyi akromatopszia hatását taglalják az ő lelki egészségére és vizuális észlelésére nagyon meglepőek. Például a szerzők írása alapján Mr. I. így beszélt a húsról és élelmiszerekről: Mr. I. nehezen tudta elviselni az emberek megváltozott megjelenését (“mint megelevenedett szürke szobrok”), ugyanígy a saját megváltozott külsejét sem a tükörben: ő menekült a társadalmi érintkezéstől, a szexuális érintkezés pedig egyenesen lehetetlen volt számára. Ő az emberek húsát, a felesége húsát, a saját húsát iszonyatos szürkének látta; az eddigi “hússzín”, most “patkány színűnek” jelenik meg előtte. Ez még akkor is fennállt, amikor behunyta a szemeit és a természetfelettien élénk fantázia még mindig megmaradt, de most színek nélkül. Kényszerítette a képeket, hogy valóban “lássa”, de az akromatopsziájának köszönhetően a képzeletében is rosszul érzékelte. Az élelmet undorítónak tartotta a szürke, halott megjelenésében és lehunyt szemmel volt képes enni. De ez nem segített sokban, mivel a paradicsom mentális képe oly fekete volt, mint megjelenése a valóságban.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ a b Briefing from 2008 Achromatopsia Conference by James Fulton
- ↑ a b Jaeger W, Krastel H, Braun S. "Cerebral Achromatopsia", Klin Monatsbl Augenheilkd. December 1988. 193(6):627–34.
- ↑ a b c d e f Bouvier S, Engel S. "Behavioral deficits and cortical damage loci in cerebral achromatopsia." Cerebral Cortex 2006 16(2):183–191; doi:10.1093/cercor/bhi096.
- ↑ Sacks, Oliver. "The Case of the Colorblind Painter". An Anthropologist on Mars. New York: Random House, 1995. 3-41.
Irodalomjegyzék szerkesztés
- Oliver Sacks, Robert Wasserman, "The Case of the Colorblind Painter" in An Anthropologist On Mars: Seven Paradoxical Tales, (New York: Vintage, 1996)
- Some Uncommon Observations About Vitiated Sight, by Robert Boyle, J. Taylor (London, 1688)
- "Disorders of Complex Visual Processing", by Antonio R. Damasio. in M-Marsel Mesulam, ed., Principles of Behavioral Neurology, F.A. Davis, 405 pp.
- Caspar Hauser, by Anselm von Feuerbach, Simpkin & Marshall (London, 1834)
- The Intelligent Eye, by Richard L. Gregory, McGraw Hill (1971, out of print)
- Physiological Optics Society of America, Washington, DC, 1924 by Hermann von Helmholtz. original edition 1856–1867, translation published by The Optical
- "The Retinex Theory of Color Vision", by Edwin H. Land in Scientific American, Vol. 237
- Vision: A Computational Investigation into the Human Representation and Processing of Visual Information by David Marr, W.H. Freeman, 397 pp.
- "Retinex Theory and Colour Constancy," article by J.J. McCann in Richard L. Gregory, ed., The Oxford Companion to the Mind, Oxford University Press, 856 pp.
- "Colour Vision: Eye Mechanisms," article by W.A.H. Rushton in Richard L. Gregory, ed., The Oxford Companion to the Mind, Oxford University Press, 856 pp.
- Remarks on Colour by Ludwig Wittgenstein, University of California Press, 126 pp.
- "The Construction of Colours by the Cerebral Cortex" an article by S. Zeki in Proceedings of the Royal Institution of Great Britain, Vol. 56, 231-257 pp.
- "Selective Disturbance of Movement Vision after Bilateral Brain Damage" in Brain, article by J. Zihl et al. Vol. 106 pp.
- Colourful Notions series The Nature of Things [sic] (1984) A film written and produced by John Roth.