Cikkjelölt:Atta sexdens
Az Atta sexdens az Attini törzsbe tartozó lombvágó hangyafaj, amely Amerikában őshonos, az Egyesült Államok déli részétől (Texas) egészen Argentína északi részéig. Hiányoznak Chiléből. Levágják a leveleket, hogy szubsztrátot biztosítsanak a gombafarmoknak, amelyek a fő táplálékforrásuk. Társadalmaik az egyik legösszetettebb társadalmi rovarok közé tartoznak. Az A. sexdens ökológiailag fontos faj, de egyben mezőgazdasági kártevő is. Más Atta fajok, mint például az Atta texana, az Atta cephalotes és mások hasonló viselkedést és ökológiát mutatnak.
Kolónia építészet szerkesztés
Az A. sexdens kolóniák elsősorban földalattiak, felszínükön kiásott anyag halom található. A telep átmérője elérheti a 10 m-t, mélysége pedig 6 m. A telepek legfeljebb 2000 kamrát tartalmaznak, amelyek együttes térfogata meghaladja a 20 m3 -t. A kamrák két alapvető típusa a gombatelep és a hulladékkamra. A gazdaságokban megtalálható a gombakultúra, amely fenntartja a kolóniát, és lárvákat és bábokat tartalmaz. A hulladékkamrák a kolónia peremén helyezkednek el, és lényegesen nagyobbak. Az elhasznált gombakultúrák és az elhullott hangyák ártalmatlanítására szolgálnak. Egy kifejlett kolónia 5-8 millió munkást tartalmaz. A kolónia gyakran egy nagy dzsungel tisztásának központi eleme. A halom tetején homokvárra emlékeztető építmények helyezkednek el, amelyek a kolóniára vezető több száz nyílást veszik körül. A nyílások elhelyezése ezen szerkezetek tetején minimálisra csökkenti a kolóniába áramló esővíz mennyiségét. A légkondicionálásban is fontos szerepe van a nyílásoknak. Ahogy a hangyák tevékenysége és a gombák anyagcseréje felmelegíti a telepet, a forró levegő felszáll a központi járatokon. Ezzel egyidejűleg friss levegőt szívnak be a telep peremén lévő nyílásokból.[forrás?]
Anatómia szerkesztés
Az A. sexdens meglehetősen szigorúan követi a hangyák alapvető testalkatát. Éles tüskék vagy horgok emelkednek ki a fejükből és a középső részükből, hogy elriasszák a ragadozókat. Egy másik megkülönböztető jellemzője a viszonylag nagy, kétkaréjos fej. Célja a jól fejlett állcsontokat mozgató nagy izmok befogadása.[forrás?]
A kolóniában a királynőn kívül négy kaszt steril női munkások, valamint szezonálisan néhány szárnyas szűz királynő és hím található:
- A katonák a fizikailag legnagyobb munkás kaszt, 3 mm-es fejszélességgel és jól fejlett éles mandibulákkal. Teljes mértékben a védelemnek szentelik magukat, és nem vesznek részt a kolónia működtetésében. Ragadozó támadása esetén a katonák kirohannak a fészekből, és megpróbálják legyőzni az agresszort. Harapásuk könnyen áthatol az emberi bőrön. A katona kaszt fenntartása költséges, ezért hiányoznak a 100 000-nél kevesebb dolgozót foglalkoztató fiatal kolóniákról.[forrás?]
- A takarmány-kotrógépek a második legnagyobb kaszt, átlagos fejszélességük 2,2 mm. Ők felelősek azért, hogy levágják a leveleket, és visszavigyék őket a telepre, hogy táplálják a gombát. Új kamrákat is feltárnak a telepre.[forrás?]
- A fészkeken belüli szakemberek átlagos fejszélessége 1,4 mm. Általában a telepen belül maradnak, ahol a takarmányozók által behozott levélanyagot kisebb formára dolgozzák fel. Ezenkívül eldobják a hulladékot, segítenek a kertész-dajka kasztnak a nagyobb lárvák gondozásában, és gondoskodnak a királynőről.[forrás?]
- A kertész-dajkák átlagos fejszélessége 1 mm. Ők a fizikailag legkisebb kaszt, több százszor kisebb tömegűek, mint a nagyobb, robusztusabb katonák. Feladatuk a gombakultúra és a fejlődő peték, lárvák és bábok gondozása.
- A királynő a kolónia legnagyobb hangya, 700-szorosával meghaladja a kisebb munkást. Egyben ő a kolónia egyetlen szaporodásra képes tagja. A királynő egy speciális kamrában lakik, ahol folyamatosan etetik, takarítják és védik a munkások. A királynők élettartama 10-20 év.[forrás?]
A kasztokon belül jelentős méretbeli eltérések figyelhetők meg, amelyek egy része a munkamegosztáshoz köthető. Egyes kutatók hét kasztot különítenek el, míg mások teljesen elvetik a kaszt gondolatát. A munkamegosztás a dolgozó életkorától is függ. A takarmánykereső expedíciók veszélyesek, ezért a kaszt idősebb, így kiadhatóbb tagjai foglalkoznak velük.[forrás?]
Gombatermesztés szerkesztés
Az A. sexdens, mint minden lombvágó hangya, mikofágiás. Szimbiotikus kapcsolatban élnek a Basidiomycota alcsaládba tartozó gombával. A takarmányozók által a fészekbe bevitt leveleket és egyéb puha növényi anyagokat péppé rágják és ürülékkel megtermékenyítik. Erre az aljzatra egy kis gombadarabot helyeznek. A kertész-dajka kaszt gondoskodik a termesztésről, a gombát friss aljzatra ülteti át, és kigyomlálja a nem megfelelő gombafajokat, például a parazita Escovopsis-t, amely esetenként megfertőzheti a fészkeket. Emellett nyálmirigyeik váladékát is felhasználják, és segítenek az antibiotikum -termelő Streptomyces baktériumok kialakulásában, hogy gombakertjüket szigorú monokultúraként tartsák fenn.
A kertész-ápolónők micéliumdarabkákat is vágnak, hogy a többi kaszt egyen. A gomba mellett az A. sexdens imágó növényi nedvekkel táplálkozik. Ezek jelentik a hangyák egyetlen táplálékforrását, eltekintve a királynő által a kolónia fiatal korában lerakott trófikus tojásoktól.[forrás?]
A gomba kiléte továbbra is rejtély. Ismeretes, hogy a Lepiotaceae bazidiomycete család egyik faja. Egyes kutatók úgy vélik, hogy minden gombatermesztő hangya csak egy fajt, a Leucocoprinus gongylophorust termeszt. A gomba speciális struktúrákat, úgynevezett gongylidiákat hoz létre, amelyeket a hangyák megehetnek.
Tisztítás szerkesztés
Az A. sexdens munkásai sok időt töltenek egymás és a királynő takarításával. A metapleurális mirigyeik antibiotikum-váladékát is szétterítik a testükön. A nyalással összegyűjtött szennyeződés a dolgozók infrabukkális üregeiben raktározódik, amelyek speciális mélyedések a szájukban. E tevékenységek célja a fertőzések elkerülése, különösen a parazita gombák által. Számos gombafaj, mint például a Cordyceps, kifejezetten megfertőzi és elpusztítja a hangyákat.[forrás?]
A fészekben lévő összes hulladékot, beleértve az infrabukkális pelletet, a kertekből származó elhasznált szubsztrátumot és az elhullott hangyákat, a hulladékkamrákba szállítják a szennyeződés elkerülése érdekében. Az ürüléket azonban nem hordják el, hanem a gombás kertek trágyázására használják. A hulladékkamrák nagyobbak, mint az emberi fej, és a kolónia peremén helyezkednek el. Ott a hulladék a hangyák veszélyeztetése nélkül lebomlik. A különböző tápanyagok nagy koncentrációja miatt a bomló hulladékban általában vastag növényi gyökerek hálója hatol át a komposzton.[forrás?]
Reprodukció szerkesztés
Október végétől december közepéig az A. sexdens kolóniák szárnyas szűz királynőket és hímeket hoznak létre. A nászrepülés előtt a fiatal királynők felkeresik a kolónia gombás kertjét, és egy kis gomba micéliumot helyeznek el infrabukkális üregükbe. Házassági repüléseik során a királynők több hímmel párosodnak, amelyek röviddel ezután elpusztulnak. A királynő élete végéig egy speciális szervben tartja meg a spermát.
Becslések szerint minden királynőt 3-8 hím termékenyít meg, és a kolóniánkénti apák száma 1 és 5 között van.
A párosodott királynő a földre száll, és letépi a mára szükségtelen szárnyait. Ezután ás egy függőleges alagutat körülbelül 30 cm mélységig. Az alagút végén feltár egy kis kamrát. A királynő ezután gombás kertet indít a szülőtelepéről hozott darabból. Általában csak ürülékkel trágyázzák meg a kertet, de néha szükséges, hogy a királynő kis mennyiségű növényi anyagot takarmányozzon. A királynő is toj néhány tojást.
A királynő ezután a gombás kertbe és a fejlődő lárvákba törekszik, gombával és trofikus tojásokkal eteti őket. Maga a királynő semmit sem eszik ebben az időszakban, zsírlerakódásokkal és zsugorodó repülési izmaival tartja fenn magát. Miután elkészült a munkások első ivadéka, átveszik a cseperedő kolónia irányítását, és a királynő szigorúan tojásrakó géppé válik. Ez a folyamat 40-60 napig tart.
Eleinte a telep lassan növekszik, de két-három év elteltével a növekedés felgyorsul. Ennek egyik lehetséges oka az, hogy mielőtt a kolónia eléggé létrejön ahhoz, hogy eltartson egy nagy katona-kaszt dolgozót, hasznos észrevétlen maradni. A katonák általában akkor jelennek meg, ha a kolónia körülbelül 100 000 lakossal rendelkezik. Miután a munkások száma eléri az 5-8 milliót, a kolónia leáll, és az erőforrásokat királynők és hímek nemzésére fordítja.
A szűz királynők nagyon ritkán járnak sikerrel. Feltételezve, hogy egy területen a kolóniák száma állandó marad az idő múlásával, átlagosan csak egy királynő alapít egy kolónia által kiküldött sok ezer közül egy újat. A több millió munkásból álló érett kolónia azonban nagyon kevés veszélynek van kitéve. Egyetlen ismert ragadozó sem támadja meg aktívan a fészkeket, kivéve a többnyire földalatti hadsereghangyát, a Nomamyrmex esenbeckii- t, és még más, rendkívül agresszív katonai hangyák is egészségesen tisztelik az A. sexdens kolóniát. Ha megkímélik az áradásoktól és az emberi tevékenységtől, a kolónia általában csak akkor pusztul el, amikor a királynő idős korában meghal, így egy sikeres telep élettartama 10-20 év. Ez idő alatt a kolónia számos hímet és szűz királynőt küld majd új kolóniák alapítására.[forrás?]
Jelentősége szerkesztés
Ökológiai hatás szerkesztés
Élettartama végén egy A. sexdens kolónia akár 40 000 kg talajt is megmozgatott. Ennek két fontos eredménye van: A talaj levegőssé válik az alagutak és kamrák kiásásával, és tápanyagokkal gazdagodik, ahogy a hangyák eltemetik salakanyagaikat. Ez a tápanyagok környezetükben történő újrahasznosításának egyik fő módja.[forrás?]
Az A. sexdens és más lombvágó hangyák is fontos növényevők, a neotróp esőerdőkben tömegesen termelt levelek 12-17%-át fogyasztják. Egy kolónia növényi anyagfogyasztása hasonló egy nagy emlős növényevőhöz, például egy tehénhez. Az A. sexdens és a rokon fajok, az A. cephalotes a fő rovarkártevők, ahol előfordulnak, és több milliárd dollár értékű termést pusztítanak el, mivel képesek gyorsan levélteleníteni és megfosztani a termést mindentől, ami a hangyák számára hasznos lehet. Valójában az Atta hangyákat az elsődleges növényevő kártevőnek tekintik sok olyan területen, ahol előfordulnak.
Ha az A. sexdens elterjedne a trópusi Afrikában, a feltételezések szerint az eredmények pusztítóak lesznek. Mivel a helyi növények nem fejlesztettek ki védekező vegyületeket a lombvágókkal szemben, és Afrikában nem fejlődtek ki paraziták, amelyek megfertőznék őket, az eredmények mind az ökoszisztémára, mind a mezőgazdaságra nézve katasztrofálisak lennének.[forrás?]