Clostridioides difficile
A Clostridioides difficile (korábban: Clostridium difficile, sokszor rövidítve: C. diff) a Clostridiodies nembe tartozó Gram-pozitív baktérium, az álhártyás vastagbélgyulladás leggyakoribb okozója. A betegség sokszor az antibiotikumok túlhasználatának eredménye, mert a bélben meghonosodott, az emberi szervezetre ártalmatlan baktériumok pusztulásával az antibiotikumoknak ellenálló veszélyes baktérium képes elszaporodni, és sokszor halált okozó megbetegedést okozni.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 C. difficile kolónia vér-agarlemez táptalajon történő 48 órás tenyésztés után
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Clostridioides difficile (Hall & O'Toole, 1935) | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Clostridioides difficile témájú kategóriát. |
Bakteriológia
szerkesztés
A pálcikaformájú baktérium mindenütt megtalálható a természetben, főleg a talajban. Gram-festés után az elektronmikroszkóp ernyőjén felismerhetők a bunkós fejű pálcikák. A C. difficile a nevét onnan kapta, hogy az eredeti 1935-ös leírásakor Hall és O'Toole nehezen tudta szegregálni és szaporítani (a difficile jelentése latinul: nehéz, nehézkes).[1]
A belekben általában kis mennyiségben van jelen, és csak akkor lesz veszélyes, amikor a többségben levő, az emberi szervezetet nem veszélyeztető baktériumokat az antibiotikumok túlságosan nagymértékű használata elpusztítja. Ilyenkor túlszaporodva álhártyás vastagbélgyulladást okoz, ami sok esetben halállal jár. (A pszeudomembrán (álhártya) egy állati/emberi organizmus belső szervezetének erősen megsérült nyálkahártyáját bevonó szürkés, tapadós, baktériumokat, valamint vörös- és fehérvérsejteket tartalmazó életképesnek tűnő koagulált fibrinréteg, aminek eltávolítása durva vérző sebet hagy maga után.)[2]
A fertőzés érintés (kontaktus) útján terjed, megakadályozására közönséges antibiotikum nem hatásos és a kórházakban gyakran használt alkoholos kéztisztítók sem, csak ha fehérítőszer (oxidáló anyag) is van benne. A szappanos kézmosás jobb, mint az alkoholos kézfertőtlenítés.
Toxinok
szerkesztésA C. difficile főleg két toxin (mikrobiológiai eredetű mérgezőanyag) útján okozza a gyulladásos megbetegedést:
- enterotoxin (A toxin) és
- citotoxin (B toxin): a sejtfalat átlyukasztó toxin
A betegség kialakulása
szerkesztésA C. difficile által okozott betegséget először 1978-ban írták le egy antibiotikum kezeléssel járó hasmenés (pszeudomembranózus kolitisz) megbetegedés komplikációjaként, miután a baktériumok széles spektrumára ható antibiotikumok (például cephalosporin és clyndamycin) használata elterjedt.[3]
A fertőzés hatása az alig észlelhetőtől a halálos mértékig terjed. Az eset leggyakrabban kórházi vagy gondozó otthoni környezetben fordul elő. Korai felismerés és azonnali kezelés a gyógyítás kulcsa.
C. difficile-s megbetegedést a sósavtúltengéses betegeknek az ún. H2-receptor antagonistával való kezeléssel is kapcsolatba hozták, és azt állapították meg, hogy használatuk megduplázza a fertőzés létrejöttének valószínűségét, míg a protonpumpagátlókkal való kezelés megháromszorozza.
Diagnózis
szerkesztésMegbízható diagnózishoz bakterológiai vizsgálat szükséges, ami időbe telik, azonban mivel a kezelés igen sürgős, az orvos sokszor nem is vár az eredményre, mielőtt a kezelést megkezdi.
Tünetek
szerkesztés- Hasmenés (napi háromszoros vizes széklet)
- Hasfájás
- Erősen kellemetlen székletszag
Citotoxicitás meghatározása
szerkesztésA citotoxin mennyiségi kiértékelése az eddigi legjobb és legmegbízhatóbb diagnosztikai vagy kísérleti módszer, de igen lassú és munkaigényes.
Enzimmel kapcsolt toxin meghatározása (ELISA)
szerkesztésAz enzimmel kapcsolt immunoabszorbciós meghatározás ELISA kiértékeli mindkét (A és B) toxin jelenlétét.
- Érzékenység (szenzitivitás) 63–99%
- Specificitás 93–100%
Egy 15%-os gyakorisággal számítva:
- Pozitív prediktív érték: 73%
- Negatív prediktív érték: 96%
Szakértők tanácsa: három mintával kell megerősíteni egy első negatív eredményt. Ahhoz, hogy a kezelést sikeresnek lehessen nyilvánítani, szükséges, hogy a beteg ürülékének vizsgálata negatív eredményt adjon. Fontos, hogy igazolni kell mindkét toxin hiányát a negatív státushoz.
Egyéb ürülékvizsgálatok
szerkesztésAz ürülék leukocita- és laktoferrin-tartalmának meghatározása nem olyan jó, mint az ELISA.
Számítógépes tomográfia (CT)
szerkesztésEz a módszer gyorsabb, mint az ELISA, és egy 2001. évi vizsgálat[4] szerint ha bélfalvastagodást mutat ki a CT, akkor 88% a valószínűsége annak, hogy az ELISA teszt is pozitív lesz.
Kezelés
szerkesztésNem minden fertőzött egyén mutatja a tüneteket, és enyhe eseteknél sokszor nem szükséges orvosi beavatkozás,[5] de általában a kezelés sürgős, hogy a szepszist és a bélperforációt meg lehessen előzni.
Gyógyszerek
szerkesztésA C. diff ellen három antibiotikum eredményes:
- Metronidazol, 500 mg háromszor naponta a legjobb (olcsó és hatásos)
- Vancomycin, 125 mg négyszer naponta ugyancsak jó, de mértékkel kell használni, nehogy elszaporodjanak a vankomicinnek ellenálló baktériumtörzsek. Ennek a használata néha elkerülhetetlen, mivel állapotos nők, 10 éven aluli gyerekek, allergiás reakció esetén a metronidazol nem használható.
- Fidaxomicin, szintén használható.
Más hasmenéssel járó megbetegedés ellen használt gyógyszerek sajnos sokszor rontják a beteg állapotát javítás helyett. Ilyen gyógyszerek közé tartoznak: loperamid, diphenoxylate, bizmut.
Kolektómia
szerkesztésRitka esetekben a vastagbél egy részének az eltávolítására, kolektómiára van szükség.
Széklettranszplantáció
szerkesztésEgészséges önkéntes székletét juttatják be a beteg gyomor-bél traktusába. Ezáltal egy kedvezőbb baktériumflóra fog megtelepedni a beteg szervezetében. A széklet transzplantálásának módja történhet gyomorszondán át vagy béltükrözéssel/beöntéssel. A módszer az esetek több mint 95%-ában sikeres. Mellékhatása kevés, a beteg a beavatkozás után akár antibiotikum nélkül is meggyógyul. A jelen ajánlások szerint csak visszatérő esetekben alkalmazzák.[6][7][8]
Visszaesés
szerkesztésA betegség ismétlődése esetén a fent említett gyógyszerek ismételt használata sikeresnek bizonyulhat; a vancomicin adagját tanácsos 4×125 mg-ról 4×500 mg-ra emelni. Ha ez nem hatásos, felmerül a fidaxomicin használata, illetve a széklettranszplantáció.
Megelőzés
szerkesztésA legjobb megelőzés az antibiotikumok használatának szabályozása.
A kórházak és gondozóotthonok higiéniájának fenntartása elkerülhetetlenül fontos, beleértve azt is, hogy az ápolószemélyzet viseljen védőkesztyűt, amikor fertőzött betegekkel, ill. az általuk érintett tárgyakkal kerül kapcsolatba, majd a kesztyűt biztonságosan eltávolítsa használat után. A probiotikumok rendszeres szedése is megelőző hatású lehet.
Jelentős fertőzések kitörése
szerkesztésA baktériumnak egy különösen virulens formája jelent meg 2003. június 4-én a kanadai Montréalban. Az 1400 jelentett esetből a halálesetek számát 36 és 89 közöttire becsülték. 2004 januárjában a betegség Torontóban is megjelent, ahol tíz halálos volt. Hasonló kitörés volt Angliában a neves Stoke Mandeville Hospitalban 2003 és 2005 között, számos halottal. 2005-ben Hollandiában is kitört. Mindezekért a baktériumnak egy különösen virulens, NAP1/027 nevű változatát okolták, amit Quebec baktériumtörzsnek is neveznek.
2006. októberben Leicesterben (Anglia) egy jelentés szerint 49 beteg halt ebben a fertőzésben. Ugyanekkor Kanadában októberben 9, novemberben 12, majd 2007 februárjában megint 14 halálos eset volt. Ezután ismét Anglia, majd Finnország jelentett fertőzést.
2006-ban az Egyesült Királyság területén a halotti bizonyítványokban 6480 esetben említik meg a C. difficile jelenlétét, ami az előző évihez képest 72%-os növekedés.[9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ IC. Hall, E. O'Toole (1935). „Intestinal flora in newborn infants with a description of a new pathogenic anaerobe, Bacillus difficilis”. American Journal of Diseases of Children 49 (2), 390–402. o. DOI:10.1001/archpedi.1935.01970020105010.
- ↑ The free dictionary - Medical dictionary. Farlex. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
- ↑ H. Larson, A. Price, P. Honour, S. Borriello (1978). „Clostridium difficile and the aetiology of pseudomembranous colitis”. Lancet 1 (8073), 1063-6. o. PMID 77366.
- ↑ ID. Kirkpatrick, HM. Greenberg (2001). „Evaluating the CT diagnosis of Clostridium difficile colitis: should CT guide therapy?”. American Journal of Roentgenology (AJR) 176 (3), 635–9. o. PMID 11222194.
- ↑ R. Nelson (2007. július 18.). „Antibiotic treatment for Clostridium difficile-associated diarrhea in adults”. Cochrane Database of Systematic Reviews (3), CD004610. o. PMID 17636768.
- ↑ A. Schwan, S. Sjölin, U. Trottestam, B. Aronsson (1983). „Relapsing clostridium difficile enterocolitis cured by rectal infusion of homologous faeces”. Lancet 2 (8354), 845. o. PMID 6137662.
- ↑ D. Paterson, J. Iredell, M. Whitby (1994). „Putting back the bugs: bacterial treatment relieves chronic diarrhoea”. The Medical Journal of Australia 160 (4), 232-3. o. PMID 8309401.
- ↑ T. Borody (2000). „"Flora Power" – fecal bacteria cure chronic C. difficile diarrhea”. American Journal of Gastroenterology (AJR) 95 (11), 3028-9. o. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 11095314. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
- ↑ Hospitals struck by new killer bug (Metro, 2008. május. 7., archiválva)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Clostridioides difficile infection című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
