Cocai vár
A cocai vár (spanyolul: castillo de Coca) a közép-spanyolországi Coca 15. századi műemléke. A spanyolországi gótikus-mudéjar várak egyik legszebb példájának tartják, ma kedvelt turisztikai célpont.
| Cocai vár | |
| Castillo de Coca | |
 | |
| Ország |  Spanyolország |
| Mai település | Coca |
| Épült | 15. század |
| Állapota | jó |
| Látogatható | igen |
| Elhelyezkedése | |
 Cocai vár
Pozíció Spanyolország térképén
| |
 é. sz. 41° 12′ 55″, ny. h. 4° 31′ 32″Koordináták: é. sz. 41° 12′ 55″, ny. h. 4° 31′ 32″ | |
| Cocai vár weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cocai vár témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
A vár építésére 1453-ban adott engedélyt II. János kasztíliai király Alonso de Fonseca ávilai püspöknek. Az eredeti építész Alí Caro volt, ő azonban elhunyt, mielőtt a munkálatok befejeződtek volna, így a feladatot testvére vette át tőle. Forrásokból tudni lehet, hogy 1462-ben Cocában működött egy pénzverde, ahol portugál és kasztíliai érméket állítottak elő: többek között a vár építkezésében részt vevő munkásokat fizették ki ezekkel. Az épület végül 1473-ra lett kész.[1][2]
Miután 1520-ban Antonio de Fonseca felgyújtatta Medina del Campo városát, a comunerók bosszúból majdnem elpusztították a cocai várat.[1]
A vár négyzet alakú középső udvara régebben dupla oszlopsorral volt szegélyezve: ezek a korinthoszi oszlopok márványból készültek, a padló és a falak pedig csempékkel és gipszből készült díszítőelemekkel voltak fedve. 1828-ban azonban Faustino Ruíz, az Alba ház adminisztrátora lebontatta az oszlopokat, és egyenként 40 pesetáért eladta őket. A vár egyébként még a 20. század közepén is az Alba hercegeké volt, de ők 1954-ben átadták azt a Mezőgazdasági Minisztériumnak, azzal a feltétellel, hogy fel kell újítani, és hogy egy erdészeti iskolát kell benne elhelyezni. Ez az iskola azóta is itt működik.[1][2]
Az épület 1928 óta hivatalosan is nemzeti műemléknek számít.[1]
Leírás szerkesztés
A gótikus-mudéjar stílusú vár a Segovia tartománybeli Coca községben található, a település nyugati szélén egy sík területen. Alaprajza közel négyzet, de valójában szabálytalan. Sarkain sokszög keresztmetszetű bástyák emelkednek (valamint a belső vár északkeleti sarkában egy magasabb, négyzet alaprajzú öregtorony), és az egész várat egy széles, 560 méter kerületű árok veszi körül: efölött az árok fölött vezet át a keleti oldalon található bejárathoz egy téglából épült híd. A belső várat még egy külső, szintén bástyákkal ellátott, lőréses mellvédekkel zárt fal veszi körül. A védművek többsége téglával borított döngölt földből készült.[1]
Az öregtorony belsejében ma is megvan minden eredeti szint és a magas téglalépcsőfokokkal rendelkező csigalépcső is. A felújított belső udvarban ma is kétszintes árkádsorok vannak, de nem az eredeti márványoszlopokkal, hanem a földszinten kőtalapzatú magas téglaoszlopokkal. A várhoz egy föld alatti tömlöc is tartozik, amelynek egyetlen nyílását a tetőn alakították ki, nehogy az ott őrzött rabok megszökjenek.[1]
Képek szerkesztés
-
Panorámakép -
A kapuhoz vezető híd -
Rálátás a belső udvar egy részére és a falak tetejére -
Különféle nyílások -
Belső folyosó
