Feketehasú szúnyogevő
A feketehasú szúnyogevő (Conopophaga melanogaster) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szúnyogevőfélék (Conopophagidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
;_Caraj%C3%A1s_National_Forest,_Par%C3%A1,_Brazil.jpg) A hím
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Conopophaga melanogaster Ménétries, 1835 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketehasú szúnyogevő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketehasú szúnyogevő témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Édouard Ménétries francia zoológus írta le 1835-ben.[3]
Előfordulása
szerkesztésBrazília és Bolívia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 16 centiméter.[5] A nemének legnagyobb faja.
;_Caraj%C3%A1s_National_Forest,_Par%C3%A1,_Brazil_01.jpg) |
Életmódja
szerkesztésÍzeltlábúakkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ a b Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
