Cornelis van Haarlem
Cornelis Corneliszoon van Haarlem (névváltozat magyarul: Cornelisz) (Haarlem, 1562 – Haarlem, 1638. november 11.) a holland festészet aranykorának manierista stílusú festője, Frans Hals portréfestő egyik előfutára.
| Cornelis van Haarlem | |
 | |
| Született |
1562[1] Haarlem |
| Elhunyt |
1638. november 11. (75-76 évesen)[2][3][4][5][6] Haarlem |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | Németalföldi Köztársaság |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Grote Kerk |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cornelis van Haarlem témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Antwerpenben tanult, Gillis Coignet (1538–1599) volt a mestere, tapasztalatokat gyűjtött Franciaországban és Amszterdamban is, majd Haarlemben élt és alkotott. Karel van Manderrel festőiskolát alapított, amely nagy hatással volt a felnövekvő festőnemzedékekre. Némileg Bartholomeus Spranger manierista tájékozódását is befolyásolta a haarlemi iskola. Cornelis van Haarlem A lövészek csoportképe című alkotása (1583; Haarlem, múzeum) jelentős állomása a holland csoportarckép-fejlődésnek, Frans Halsra is hatott. Cornelis van Haarlem csoportképében a figurák elhelyezése rendkívül természetes, mindenki a maga szokása, hivatása szerint van ábrázolva, amit egy banketti alkalom fog egybe. A kereskedők az üzlet megkötésének jeléül felé tarják kezüket, az ivócimborák poharat vagy kancsót tartanak, mindenki természetesen viselkedik, az ábrázolás könnyed, ámbár a részletek is gondosan ki vannak dolgozva. Nem csoda, hogy további városokra és festőnemzedékekre hatott, s mintegy divatba jött a csoportképek alkotása.
Bibliai és mitológiai kompozíciókat is festett manierista stílusban, ezen alkotásoknál mind a kompozícióteremtő képesség, mind az emberalakok megjelenítése, kivált alkotói periódusának első felében, gyengébbre sikerült. Később a sok gyakorlás végett – főleg a Németalföldre bekerült antik szobrokat másolta – szerkezetileg, s a figurák ábrázolásában is előrehaladt. Legjobban sikerült történeti képei: Caritas; Kapzsiság; Tékozlás; Özönvíz; A rézkígyó imádása; Lucifer bukása; Aranykor; Ádám és Éva; Istenek lakomája /avagy Péleusz és Thétisz menyegzője; Lázár feltámasztása (1602) stb. Az ő erőssége a természet utáni portréfestés volt. Karel van Madel is megjegyzi, hogy Cornelis van Haarlem sok kitűnő arcképet festett, bár nem szívesen művelte ezt a műfajt, de annál jobban.
A kortársak kedvelték alkotásait, Haarlemben az ő társadalmi állása is igen előkelőnek mondható, felesége a haarlemi polgármester leánya volt.
GalériaSzerkesztés
Önarcképe (1588-90 között)
Titánok bukása (1588-1590; Statens Museum for Kunst, Koppenhága)
Betlehemi gyermekgyilkosság (1590; Rijksmuseum, Amszterdam)
Istenek lakomája /avagy Péleusz és Thétisz menyegzője (1592-93; Frans Hals Museum, Haarlem)
A haarlemi Szent György lövészegylet tagjainak bankettje (1599, Frans Hals Museum, Haarlem)
A jó szamaritánus (1627; magángyűjteményben, szignált kép)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 20.)
- ↑ Cornelis Cornelisz
- ↑ Cornelis Cornelisz. (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
ForrásokSzerkesztés
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Cornelisz; Cornelis van Haarlem lásd 205. p.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Cornelis Cornelis, kiváló harlemi festő élete 133-136. o.
