Crinia tinnula

kétéltűfaj

A Crinia tinnula a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Crinia nembe tartozó faj.

Crinia tinnula
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Crinia
Faj: C. tinnula
Tudományos név
Crinia tinnula
Straughan & Main, 1966
Szinonimák
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crinia tinnula témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Crinia tinnula témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam délkeleti partvidékén és Új-Dél-Wales középső-keleti részén honos, savanyú kémhatású mocsarakban és rossz vízelvezetésű, tápanyagban szegény talajú területeken. Elterjedési területének mérete körülbelül 30 300 km².[1]

Megjelenése szerkesztés

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 20 mm-t.[2] Háta barna, szürke, krémszínű, bézs vagy vöröses színű, időnként hosszanti csíkokkal vagy foltokkal. Hasa fehér, apró fekete foltokkal és középen egy jól kivehető halvány csíkkal, amely a torkáig húzódik. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Lábakon barna vízszintes sávok vannak. Testméretéhez képest nagy méretű mellső és hátsó lábfején nincs úszóhártya, ujjain nincsenek korongok.[2]

Életmódja szerkesztés

Az év bármely szakában szaporodik. A petéket egyenként vagy kis csoportokban rakja le medencékbe, mocsarakba és patakokba, ahol a sziklák alá vagy a vízfelszín alatti növényzethez rögzülnek.[3] Az ebihalak testhossza elérheti a 3,5 cm-t, barna, arany vagy vöröses színűek, néha apró sötét vagy vörös foltokkal. Az ebihalak jó úszók, a víztestek alján maradnak, és körülbelül két-hat hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. Populációja, élőhelyeinek száma és az ivarérett egyedek száma csökkenő tendenciát mutat. Élőhelye fragmentált.[1] Több védett területen megtalálható.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés