Főmenü megnyitása

A csacsipacsi (más néven Nem mindegy) egy nyelvi játék, amelynek lényege ugyanazon betűsorrend eltérő tagolásával új, értelmes kifejezések előállítása (pl.: „olykor csaló – oly korcs a ló”, „elmentem én – elment e mén”, míg a legrémesebb: „huszárok telivérrel – húsz árok teli vérrel”). Egyes változatokban a kezdőbetű változhat (például Bukaresti csukaresti, Szembe szélnek nem beszélnek).

Arany János nevéhez fűződik a következő, noha eredetileg nem csacsipacsi céljából íródott:

-Sás, kacsa, patkó, vályog
-Sáska csapat kóvályog

A csacsipacsit gyakran kérdés-felelet formájában játsszák, ilyenkor a kérdező megadja a kezdőbetűket, és meghatározza a betűsor értelmét (például: európai főváros pályaudvarának halétkezdéje, B és CS). Amire a válasz: bukaresti csukaresti.

Az egyik leghosszabb csacsipacsi:

-Buszon hatalmas vadász kalaposan tíkcsavart dug asztalába, s badar álma:
-Huszonhat alma s vad ászka lapos, antik, csavart dugaszt a lábasba darál ma.

A legesleghosszabb csacsipacsit egy Veres Pálné gimnazista találta ki kb. 1968-ban, válaszul arra, hogy korpulens matematika tanára, aki órák alatt azzal szórakozott, hogy a tanulókkal csacsipacsit játszott, az osztály előtt megvádolta őt azzal, hogy egy csacsipacsit nem maga talált ki, hanem valahol látta, és el akarta sütni mint a sajátját. A gimnazista megszégyenítve érezte magát, és miután haza ment, mérgében kitalálta a következőt:

-Elemel ébenfa lovat Tasmániai, s teneked Dreiser dőrén (jele gyenge) beszól: Galócák! Tolhasson kő, vesse
-el eme lében faló vatta, s mánia istene keddre is erdő rénje legyen, gebe szolga lócáktól hason kövesse!

Nem 100% tökéletes, o-ó, ö-ő elkerülhetetlen, tolhasson-hason lehetne tolhasson-hasson, de ugy nyelvtanilag rosszabbul hangzik.

(Theodor Dreiser egy amerikai drámaíró)

Lásd mégSzerkesztés