Csillárkamoszatok

növénytörzs
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 23.

A csillárkamoszatok (Charophyta) a növények (Plantae) országának egy törzse.

Csillárkamoszatok
Micrasterias radiata
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Zöld növények (Viridiplantae)
Törzs: Csillárkamoszatok (Charophyta)
Csoportok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csillárkamoszatok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillárkamoszatok témájú kategóriát.

A konzervatív rendszerekben a zöldmoszatok harmadik, legfejlettebb osztályaként szerepel. Valóban a zöldmoszatok ősi alakjaiból származnak, de hamar önálló evolúciós útra tértek, és igen magas fejlettséget értek el, a moszatok közül ők állnak legközelebb az embriós növényekhez, melyek kladisztikailag tagjai,[1] és melyek testvércsoportja a Zygnematophyceae.[2][3][4][5]

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Igen fejlett teleptestű, mindig többsejtű moszatok. Testük levél- (filloid), szár- (kauloid) és gyökérszerű (rizoid) részekre tagolódik. Testüket kezdetleges bőrszövetnek tekinthető kéregsejtek borítják. Belső anatómiai differenciáltságuk – többek közt a virágos növények kivételével – nem éri el a barnamoszatok szintjét, nincs meg a kezdetleges bélparenchima, nincsenek vezető sejtkötegek és szilárdító rostsejtek. Örvös elágazásrendszerük a zsurlókéra emlékeztet, szembeötlő a szövetes növényekre jellemző nódusz-internódium (szárcsomó-csomóköz, szártag) tagolódás.

Szárszerű főtengelyük 10–100 cm hosszú, és a virágos növények szárától eltérően csavarodott. A sárgásvörös hím- és a zöld női ivarszervek az oldaltengelyek elágazásaiban helyezkednek el.

Színanyagaik, asszimilációs termékeik

szerkesztés

A csillárkamoszatok asszimilációjának terméke a zöldmoszatokra jellemző keményítő és némi növényi zsír. A színanyagok túlnyomó része klorofill a és b, alfa- és béta-karotin, valamint különféle xantofillok.

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

Lassú patakokban, árkokban, nádasok tisztásain, jól felmelegedő, eutróf szikes vizekben tömegesek lehetnek; az ilyen növénytársulások a csillárkagyepek.

Szaporodásuk

szerkesztés

A hímivarsejtekből lefűződő szaporítósejtek a vízben úszva termékenyítik meg a petesejtet; a tömegesen termelődő szaporítósejtek vörösre festik a vizet.

Érdekességek

szerkesztés

A csillárkamoszatok világhírű kutatója Filarszky Nándor magyar növénymorfológus, aki monográfiát is írt erről a növénycsoportról.

  1. de Vries, J (2018. március 1.). „Plant evolution: landmarks on the path to terrestrial life.”. The New Phytologist 217 (4), 1428–1434. o. DOI:10.1111/nph.14975. PMID 29318635. 
  2. Del-Bem, Luiz-Eduardo (2018. május 31.). „Xyloglucan evolution and the terrestrialization of green plants” (angol nyelven). New Phytologist 219 (4), 1150–1153. o. DOI:10.1111/nph.15191. ISSN 0028-646X. PMID 29851097. 
  3. Ruhfel, Brad R. (2014. február 17.). „From algae to angiosperms–inferring the phylogeny of green plants (Viridiplantae) from 360 plastid genomes”. BMC Evolutionary Biology 14, 23. o. DOI:10.1186/1471-2148-14-23. ISSN 1471-2148. PMID 24533922. PMC 3933183. 
  4. Wickett, Norman J. (2014. november 11.). „Phylotranscriptomic analysis of the origin and early diversification of land plants” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 111 (45), E4859–E4868. o. DOI:10.1073/pnas.1323926111. ISSN 0027-8424. PMID 25355905. PMC 4234587. 
  5. Vries, Jan de (2016. február 16.). „Streptophyte Terrestrialization in Light of Plastid Evolution” (angol nyelven). Trends in Plant Science 21 (6), 467–476. o. DOI:10.1016/j.tplants.2016.01.021. ISSN 1360-1385. PMID 26895731.