Cvito Fisković
Cvito Fisković (Orebić, 1908. december 24. – Split, 1996. július 13. ) horvát művészettörténész, konzervátor, akadémikus. A spliti Régészeti Múzeum kurátora, a Dalmáciai Természetvédelmi Intézet igazgatója és a dubrovniki Akadémiai Történeti Intézet vezetője volt.
Cvito Fisković | |
Született | 1908. december 24.[1] Orebić[2] |
Elhunyt | 1996. július 13. (87 évesen)[3] Split[2] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésA 15. század óta ismert, kulturális hagyományokkal átitatott pelješaci tengerészcsaládból származik. A középiskolába Dubrovnikban járt, ahol 1928-ban érettségizett. 1933-ban a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán szerzett diplomát művészettörténet és régészet szakon, majd 1935-ben tanárként, egy évvel később pedig az orebići polgári iskola igazgatójaként, valamint a Püspöki Szeminárium tanáraként dolgozott.[5] 1937-ben beutazta Olaszországot, és a velencei és zárai levéltárban dolgozott. 1938-ban doktorált a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán, disszertációját a korčulai székesegyházról írta.[6] 1942-ben visszavonult a Pelješacra és csatlakozott az antifasiszta mozgalomhoz. Már 1943-ban részt vett a Hvar-i Kulturális Dolgozók Első Konferenciájának megszervezésében, kiáltványokat fogalmazott meg a második világháborúban veszélyeztetett nemzeti örökség megőrzésének szükségességéről, majd a háború után műemlék-helyreállítási és műemlékvédelmi szolgálatot hozott létre.[5] 1948-tól a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt. 1945-től nyugdíjazásáig, 1977-ig a spliti Dalmácia Természetvédelmi Intézet (a későbbi Regionális Műemlékvédelmi Intézet) igazgatója volt, közben 1950-től 1970-ig az Akadémia Történeti Intézetét irányította Dubrovnikban. 1956-ban részt vett a spliti Pedagógiai Akadémia és a Zárai Egyetem Filozófiai Karának megalapításában, 1970–74-ben pedig a Zágrábi Egyetem dubrovniki Nemzetközi Posztgraduális Tanulmányi Központját vezette[5] 1970-ben életműdíjat kapott.[6]
Tudományos munkássága
szerkesztésA műemlékek megőrzésén és helyreállításán végzett sokéves munkáját Dalmácia kulturális és történelmi örökségének intenzív tanulmányozásával ötvözte. Több tudományt érintő megközelítést dolgozott ki az Adria keleti partjának múltjával kapcsolatban. Az ókortól a modern időkig terjedő időszakot magába foglaló urbanisztikai és építészeti emlékek, a szobrászati alkotások, a festészet és a művészeti alkotások kutatásában összekapcsolta a művészi alkotást más művészeti ágakkal, különösen az irodalommal.[6] Nagyban hozzájárult a legnagyobb horvát művészek, valamint az évszázadok során Dalmáciában dolgozó külföldiek (Nikola Firentinac) megismeréséhez és monografikus feldolgozásához. Fontos építészeti remekeket (a korčulai, a kotori és a hvari székesegyház, dubrovniki villák) dolgozott fel, ásatásokat kezdett a Diocletianus-palotában és vezette a középkori templomok újjáépítését.[6] Kidolgozta és továbbfejlesztette a dalmáciai kulturális műemlékvédelmi szolgáltatást. Könyveket, vitairatokat és cikkeket publikált, számos szakmai és tudományos folyóirat szerkesztője volt. Több tucat könyv és több mint 600 tanulmány szerzője volt.[5]
Fő művei
szerkesztés- Doprinos upoznavanju kliške tvrđave, Sarajevo, 1939.
- Korčulanska katedrala, Zagreb, 1939.
- Opis trogirske katedrale iz XVIII. stoljeća, Split, 1940.
- Trifun Bokanić, graditelj zvonika trogirske katedrale, Split, 1940.
- Partizanski spomenici, Split, 1945.
- Dalmatinski spomenici i okupator, Split, 1946.
- Dokumenti o radu naših graditelja i klesara XV–XVI. stoljeća u Dubrovniku. Split, 1947.
- Naši graditelji i kipari XV. i XVI. stoljeća u Dubrovniku. Zagreb, 1947.
- Albanski umjetnik Andrija Aleši u Splitu i u Rabu (társszerző Kruno Prijatelj). Split, 1948.
- Portal katedrale u Trogiru. Zagreb, 1951.
- Prvi poznati dubrovački graditelji, Dubrovnik, 1955.
- Spomenici otoka Mljeta (társszerző: B. Gušić), Zagreb, 1958,
- Zadarski sredovječni majstori, Split, 1959.
- Lucićev ljetnikovac u Hvaru, Dubrovnik, 1962.
- Juraj Dalmatinac, Zagreb, 1963.
- Dalmatinske freske, Zagreb, 1965.
- Radovan, Zagreb, 1965.
- Kultura dubrovačkog ladanja, Split, 1966.
- Iz renesansnog Omiša, Split, 1967.
- Spomenici otoka Visa od IX do XIX stoljeća, Split, 1968.
- Baština starih hrvatskih pisaca, 1–2. Split, 1971.
- Slikar Medović u zavičaju, Split, 1973.
- Hvarska katedrala, Split, 1976.
- Ivo Lozica, Korčula, 1976.
- Eseji, Zagreb, 1977.
- Baština starih hrvatskih pisaca, Split, 1978.
- Ivan Bizar i likovne umjetnosti, Dubrovnik, 1979.
- Likovni spomenici Splita, Split, 1979.
- Eseji, Split, 1982
- Arhitekt Josip Slade, Trogir, 1987.
- Ivan Duknović Ioannes Dalmata u domovini, Split, 1990.
- Spomenička baština Boke Kotorske, Zagreb, 2004.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
- ↑ a b c d Flego
- ↑ a b c d Hrvatska enciklopedija
Források
szerkesztés- ↑ Flego: Višnja Flego - Hrvtaski biografski leksikon: Fisković, Cvito. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. május 10.)
- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Fisković, Cvito. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. május 10.)