Délsarki halfarkas
A délsarki halfarkas (Stercorarius maccormicki) a madarak osztályába lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Délsarki halfarkas | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Stercorarius maccormicki Saunders, 1893 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Elterjedési területe
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Délsarki halfarkas témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Délsarki halfarkas témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Howard Saunders angol ornitológus írta le 1893-ban. Egyes szervezetek a Catharacta nembe sorolják Catharacta maccormicki néven.[3] Tudományos faji nevét Robert McCormick brit sebészről, felfedezőről és természettudósról kapta.
Előfordulása
szerkesztésA Déli-sarkvidéken fészkel, a telel a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceánon tölti. Természetes élőhelyei a sziklás hegyoldalak, tengerpartok és a nyílt tengerek.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 55 centiméter, szárnyfesztávolsága 130-140 centiméter, testtömege 900-1500 gramm.[5]
Életmódja
szerkesztésTáplálékparazita, más madarak által elfogott halakkal táplálkozik. Kisebb emlősöket, tojásokat és fiókákat is fogyaszt.
Szaporodása
szerkesztésFészekalja többnyire 2 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 6000-15000 példány közötti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 12.)