Darbuka
A darbuka egy (alul nyitott) homokóra alakú Észak-Afrikából származó népi hangszer, dob.
Használata a Közel-keleti zenékben öblös hangja miatt igen elterjedt. Eleinte főleg a hastáncok kíséretére használták, de újabban egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a dzsessz, fusion és drum and bass zenékben is. Több néven is ismerik, emlegetik. Angolszász területen általában doumbek néven ismert.
FelépítéseSzerkesztés
A dobtest anyaga lehet , fém, kerámia . Formája homokóraszerű, de a kecses, apró testű dobok mellett dzsembét (távolról) idéző szögletes dobok is szép számmal léteznek.
Méretét általában a káva (bőr felfeszítésére szolgáló dobperem) méretével adják meg. A legelterjedtebb a 8 hüvelykes, de gyártanak 9,10 és 11 hüvelykes darbukákat is. A bőr tradicionálisan kecskétől vagy haltól származik, de ma már az összes sorozatgyátású profi dobon szintetikus (fényes mylar v. bőrszerű fiberskyn) bőrt használnak. A valódi bőrök közül a halbőr biztosítja az érzékenyebb ütőfelületet, ezért (különösen a kisebb dobokon) népszerűbb a kecskebőrnél. A hagyományos felépítésű kerámia valódi bőrrel. A levegő mindenkori páratartalmával változik, ráadásul a kerámia test sem a legstrapabíróbb, népszerűségük igencsak megcsappant az új, jó minőségű szintetikus bőrök kifejlesztésével.
A fémtestű dobokhoz rendszerint imbuszkulccsal hangolható, cserélhető szintetikus fej való. A műanyagból léteznek hangolható és fixbőrös (ragasztott) változatok is, kerámiatest viszont leginkább ragasztott vagy kötéllel rögzített, valódi bőrrel van felszerelve. A kerámiatestű, ragasztott állatbőrös hangszereket általában melegítéssel hangolják.
A két legnépszerűbb változat:
- Hangolható, szintetikus bőrös fémdob (strapabírósága és pergős hangja miatt)
- Ragasztott szintetikus bőrös kerámiadob (kiváló, dinamikus hangja miatt)
Hangok, játékSzerkesztés
Minden darbukából sokféle hangot lehet kihozni, de többségük két alaphangra vezethető vissza:
- A "dum" vagy doum hangot a bőr közepét 1-3 ujjal megütve lehet előidézni, ez a darbuka basszusa. Ez a dobtól függően lehet rövid és magas, vagy telt és hosszan tartó. (Jele: D)
- A "tek" éles, rövid hang, a dob peremét kell hozzá megütni. (Jele: T)
Mindkét hangnak van egy "B" változata:
- némított dum: ütés után a kezünket a bőrön tartva tompítjuk a hangot (meggátoljuk a bőr rezgését) (Jele: M)
- ka: "másodlagos" tek. Voltaképp egy gyengébb, kevésbé hangsúlyos tek. (Jele: k)
A közel-keleti ritmusok a kubai ritmusokhoz hasonlóan neveket kapnak, és a következő jelölésük megszokott:
karsilama, 9/8-os ritmus (díszített változat) 1-+-2-+-3-+-4-+-5-| D-tkT-tkD-tkT-tkT-|
A felső sor az ajánlott számolást, az alsó sor a hangokat jelzi.
Sokszor segít a ritmus kántálása: "DUM-tekaTEK-tekaDUM-tekaTEK-tekaTEK-"
A dobot kétféleképp lehet tartani,
- török módra függőlegesen a két comb közt, vagy
- egyiptomi módra vízszintesen, az egyik combon tartva. Ilyenkor az egyik kéz a dobot felülről üti.
Fajták, elnevezésekSzerkesztés
Különböző földrajzi régiókban különböző típusok terjedtek el, melyeket különbözőképp neveztek el:
- Törökországban általában vörösrézlemezből készült, közepesen mélyre hangolt típust használnak, melynek telt dumja és fémes tekje van. Elnevezése darbuka, darabuka, tarabuka, derbouka, drbekki stb.
- Egyiptomban alumíniumból öntik, semleges, magas tekje és rövid dumja van. Ez a legelterjedtebb forma, műbőr bevonattal is készül. Egyiptomban tablának hívják, amely azt jelenti, hogy dob. (Ez nem keverendő össze az indiai tabla dobbal.) A nyugati országokban doumbekként ismert.
- A dohola vagy sombati nagy, mélyre hangolt egyiptomi darbuka
- A zarb, más néven tonbak Perzsiában terjedt el. Fából vagy sárgarézből készítik, inkább kecske- vagy borjúbört feszítenek rá, hogy mélyebbre lehessen hangolni.
Lásd mégSzerkesztés
Az alábbi ütőhangszereket gyakran használják a darbukával együtt:
