Decca Records
amerikai/brit lemezkiadó
A Decca Records egy jelentős múltú angol lemezkiadó cég. 1929-ben alapította Edward Lewis. A cég 1934-ban alapított amerikai leányvállalata a második világháború után a Universal Music Group-hoz került, az pedig a Vivendi csoportjába tartozik a 2010-es években.
Nagy tévedések is fűződnek a céghez: 1962-ben például elutasították a The Beatles együttes szerződtetését, mert nem láttak benne nagy fantáziát.[2]
Decca Records | |
Típus |
|
Alapítva | 1929[1] |
Székhely | London |
Alapító | Edward Lewis |
Iparág | ipar |
Tulajdonos |
|
Anyavállalata | Universal Music Group |
A Decca Records weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Decca Records témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Magyar vonatkozások
szerkesztés- Az Omega Red Star from Hungary az Omega együttes első angol nyelvű nagylemeze volt, amely Londonban jelent meg a Deccánál, 1968-ban.
- A Decca adta ki Solti György, Doráti Antal, Kertész István, Schiff András, Simándy József, továbbá Sass Sylvia lemezeit.
Története
szerkesztésA Decca név eredete
szerkesztésA "Decca" szót Wilfred S. Samuel találta ki, aki összerántotta a Mecca szót a D kezdőbetűvel – utalásként a cég Dulcet és/vagy Dulcophone/Dulcephone védjegyeire. (A Decca Dulcephone a cég által gyártott lemezjátszó neve volt.)
Nevezetes előadók
szerkesztésA Decca számos nevezetes előadó lemezeit adta ki, így
|
|
Nevezetes munkatársai
szerkesztés- Owen Bradley (1915–1998), a Decca nashville-i képviselője, akinek nagy szerepe volt a Nashville sound létrejöttében.
- Paul Cohen (1908–1970), producer, aki szintén a Nashville-i ág vezetője volt,
- John Culshaw OBE (1924–1980) 1946-ban szerződtették a céghez lemezborítók szövegének írására, de már a következő évtől a komolyzenei szekció egyik legfontosabb embere lett. Ő szerződtette (többek közt) Solti Györgyöt a Deccához, az ő ötlete volt a legendás Ring-ciklus felvétele, vezetésével a cég az egész operai alaprepertoárt rögzítette (1955-től sztereóban) a világ vezető énekeseivel. 1975-ben „senior producer”-ként távozott a cégtől. Fred Gaisberg és Walter Legge mellett a 20. század legfontosabb komolyzenei lemezproducerének tartják, beválasztották a Gramophone Hall of Fame-be.
- Milt Gabler (1911–2001), az American Decca egyik vezetője és producere 1941 és 1971 között
- Henry Jerome (1917–2011), Decca Records zenei vezetője az 1950-es évek elején, a Coral Records egyik igazgatója az 1960-as években
- Jack Kapp (1901–1949), az American Decca alapítója
- Edward Lewis (1900–1980), üzletembe, 5 évtizeden keresztül a Decca lemeztársaság-csoport fő üzletembere
- Milton Rackmil (1906–1992), az American Decca főnöke 1949 és 1972 között
- Dick Rowe (1921–1986),
- Nat Tarnopol (1931–1987), a Brunswick Records korábbi vezetője
- Bob Thiele (1922–1996), a Coral Records főnöke
Irodalom
szerkesztés- Henley, Darren–Easlea, Daryl (eds.): Decca. The Supreme Record Company. The Story of Decca Records 1929–2019. Elliot & Thompson Ltd. 2019. ISBN 9781783963966
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ MusicBrainz (angol nyelven). MetaBrainz Foundation. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ https://cultura.hu/aktualis/vilaghires-tevedesek/
Források
szerkesztés- Culshaw, John. Putting the Record Straight:the autobiography of John Culshaw. London: Secker & Warburg: Secker & Warburg (1981). ISBN 0-436-11802-5
- Lipman, Samuel. The House of Music: Art in an Era of Institutions (1984). ISBN 0-87923-475-X – See the chapter on "Getting on Record", pp. 62–75, about the early record industry and Fred Gaisberg and Walter Legge and ffrr (Full Frequency Range Recording).
- Shepherd, Marc: Explanation of the Word "Decca". A Gilbert and Sullivan Discography, 2001. [2006. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 28.)
További információk
szerkesztés- Official website
- Decca Classics – official site
- Decca Gold – official site
- Decca Broadway official site
- A page about Decca's digital audio recording system
- Decca's classical discography from 1951
- The Judy Garland Online Discography Decca Records Section
- Decca West Africa series online Archiválva 2021. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben