Dimorf gombák
A dimorf gombák (kétalakú gombák) olyan gombák, melyek elő képesek fordulni penész/gombafonalas/szálas,[1] illetve élesztő (egysejtű növekedésű) formában is. Ilyen például a Penicillium marneffei:[2]
- Szobahőmérsékleten fonalas szerkezetben,
- Testhőmérsékleten sarjadzó formában (élesztőként) nő.
|
| Kétalakú gomba: fonalas, illetve sarjadzó Candida albicans |
Táptalajon növeszthetők fonalasan (szaprofita vagy penész fázis), a szervezetben sarjadzanak (parazita vagy élesztő fázis).[3][4]
A dimorf gombák jellemzője, hogy környezeti tényezők kiválthatják az unicelluláris és a fonalas alak közötti, általában visszafordítható átalakulást.[5] Környezeti tényező a hőmérsékleten kívül lehet anaerob környezet, magas szén-dioxidkoncentráció, alacsony pH, magas cAMP-szint, nitrogénéhezés, szilárd táptalaj (ahol a gyorsabban növekvő gombafonalak könnyebben elérik a tápanyagot mint a különálló sejtek) stb.[5] Ha a környezeti feltételek a sejtes alaknak kedveznek (pl. vizes közeg), a dimorf átalakulás fordított irányban is lejátszódhat, a kialakult hifák egysejtű élesztősejtekké fragmentálódnak.[5][6]
Gyakran egy harmadik, fonalas alak, a pszeudomicéliumos is előfordul; míg a pszeudohifa a táptalaj felszínén növő, a sejtosztódás után szeparáció hiányában együtt maradó, hosszúkás, egyedi sejtek láncolata, a szeptumok mentén befűződésekkel, addig a valódi hifa olyan elágazó, fonalas csőszerű struktúra, melyek invazív növekedésűek és valódi szeptumok taglalják.[5][7]
Több dimorf gombafaj potenciális növényi vagy humánpatogén, esetükben a kétalakúság nem csak a megjelenési forma, hanem az életmód megváltozásával is jár. Közéjük tartozik a Coccidioides immitis,[8] Paracoccidioides brasiliensis,[8] a Candida albicans,[9] az Ustilago maydis,[9] a Blastomyces dermatitidis, a Histoplasma capsulatum, a Sporothrix schenckii és az Emmonsia-fajok.[10] A nem patogén fajoknál (pl. Schizosaccharomyces japonicus, a dimorfizmuskutatás egyik modellszervezete) a fonalas alak kialakulása a tápanyagban gazdag, de távolabb eső területek elérését teszi lehetővé.
Irodalom szerkesztés
- Enczi Klára: A gombadimorfizmus vizsgálata: citológiai és genetikai szabályozás (2010, doktori értekezés) Archiválva 2014. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Fungi. [2009. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
- ↑ Chandler JM, Treece ER, Trenary HR, et al (2008). „Protein profiling of the dimorphic, pathogenic fungus, Penicillium marneffei”. Proteome Sci 6 (1), 17. o. DOI:10.1186/1477-5956-6-17. PMID 18533041.
- ↑ Gombamorfológia jegyzet
- ↑ Dr. Godó Zoltán: Agro-ökológia (2011)
- ↑ a b c d Enczi Klára: A gombadimorfizmus vizsgálata: citológiai és genetikai szabályozás (2010, doktori értekezés). [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 24.)
- ↑ Sipiczki, Mátyás, Takeo K, Yamaguchi M, Yoshida S, Miklos I (1998. 05). „Environmentally controlled dimorphic cycle in a fission yeast”. Microbiology 144, 1319-30. o.
- ↑ van der Walt, J. P. & Yarrow, D. (1984). Methods for the isolation, maintenance, classification and identification of yeasts. In The Yeasts, a Taxonomic Study, 3rd edn, pp. 45–104. Edited by N. J. W. Kreger-van Rij. Amsterdam: Elsevier
- ↑ a b Dimorphic Fungi. (Hozzáférés: 2007. augusztus 19.)
- ↑ a b (2001) „Dimorphism in fungal pathogens: Candida albicans and Ustilago maydis—similar inputs, different outputs”. Current Opinion in Microbiology 4 (2), 214–221. o. DOI:10.1016/S1369-5274(00)00191-0. PMID 11282479. (Hozzáférés: 2014. január 24.)
- ↑ Kenyon, M.D., Ph.D., Chris, Kim Bonorchis, M.Med., Craig Corcoran, F.C.Path., Graeme Meintjes, M.D., Ph.D., Michael Locketz, M.Med.Path., Rannakoe Lehloenya, F.C.Derm., Hester F. Vismer, Ph.D., Preneshni Naicker, M.D., Hans Prozesky, M.Med., Marelize van Wyk, Ph.D., Colleen Bamford, M.Med., Moira du Plooy, Gail Imrie, Sipho Dlamini, M.D., Andrew M. Borman, Ph.D., Robert Colebunders, M.D., Ph.D., Cedric P. Yansouni, M.D., Marc Mendelson, M.D., Ph.D., and Nelesh P. Govender, M.D. (2013. október 10.). „A Dimorphic Fungus Causing Disseminated Infection in South Africa”. The New England Journal of Medicine (N Engl J Med 2013; 369:1416-1424). DOI:10.1056/NEJMoa1215460. (Hozzáférés: 2013. október 10.)