Főmenü megnyitása

A Dipentodon sinicus az apró Huerteales növényrend Dipentodontaceae családjába tartozó Dipentodon nemzetség egyetlen faja. Viszonylag keveset tanulmányozták, a közelmúltig leszármazási kapcsolatai is bizonytalanok voltak. Dél-Kínában, valamint a vele szomszédos Mianmar és Északkelet-India területein őshonos.[1] Főként örökzöld erdőkben, folyók és vasutak mentén nő 900-3200 méteres magasságban.

Infobox info icon.svg
Dipentodon sinicus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Huerteales
Család: Dipentodontaceae
Nemzetség: Dipentodon
Dunn
Faj: D. sinicus
Tudományos név
Dipentodon sinicus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dipentodon sinicus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dipentodon sinicus témájú kategóriát.

JellemzéseSzerkesztés

Apró termetű, lombhullató fa. Egyszerű, pálhás, átellenes állású levelei fogazott szélűek. A virágzat többféle formát vehet föl, általában 25-30 apró virág alkot egy rövid bogernyőt.[1] Sárgászöld, aktinomorf virágaiban a párta és a csésze csak kis mértékben differenciálódott, 5-7 szabadon álló, vagy csak alapjuknál egyesülő szirom alkotja őket.[1] A virágkehely (hypanthium) igen rövid,[2] illetve a magház felső állású.[1] A mézfejtő diszkuszok a porzókon belül vannak. A porzók a csészelevelekkel szemben állnak. A magház három termőlevél összenövéséből alakult ki, termőlevelenként két magkezdeménnyel. A magház egyrekeszű, de alapjánál részlegesen háromrekeszű. A termés egymagvú, csonthéjas jellegű toktermés.

Kromoszómaszáma n=17.

TörténeteSzerkesztés

A Dipentodon-t elsőként Stephen Troyte Dunn írta le 1911-ben a most Kew Bulletinnek nevezett folyóiratban.[3] Dunn a következőt jegyezte fel:


A Dipentodon név, amit javasolok, a virágok legszembetűnőbb jellemzőjére utal, ami a csésze fogainak és a pártatagoknak (ha helyesen nevezem így őket) teljes hasonlósága, és egyetlen örvbe való rendeződése oly módon, mintha egyetlen tíztagú virágtakarót alkotnának.

A Dipentodon-t 1941-ben Elmer Drew Merrill helyezte saját családjába,[4] de ez nem volt általánosan elfogadott. Ehelyett a legtöbb szerző a Dipentodon-t a rosszul definiált, heterogén Flacourtiaceae családba sorolta.[5][6][7] A 21. században a szemétkosár-taxonnak bizonyult Flacourtiaceae-t csak néhány rendszertanász ismeri el,[8] és ők is csak a korábbi leírásoknál jóval szűkebb értelemben.[1][9] A Dipentodon-nak nincs köze a Salicaceae családról opcionálisan családként leválasztható sensu stricto Flacourtiaceae nemzetségcsoporthoz.[10][11] A molekuláris filogenetikai vizsgálatok a Dipentodontaceae család létének, illetve annak Huerteales rendbe sorolásának széles körű elfogadásához vezettek.[2] Egyes szerzők kizárólag a Dipentodon nemzetséget sorolták ide,[12] mások, egy 2006-os kutatás eredményeire hivatkozva a Perrottetia nemzetséget is ide sorolják.[1][13][14] Az APG II-rendszer 2003-as megjelenésekor a Dipentodon rendszertani helyzete még bizonytalan volt, így a zárvatermők alatt incertae sedis-ként sorolták föl, a TAXA OF UNCERTAIN POSITION függelékben.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d e f Jinshuang Ma and Bruce Bartholomew. 2008. "Dipentodontaceae" pages 494-495. In: Zhengyi Wu, Peter H. Raven, and Deyuan Hong (editors). Flora of China volume 11. Science Press: Beijing, China; Missouri Botanical Garden Press: St. Louis, Missouri, USA.
  2. a b Andreas Worberg, Mac H. Alford, Dietmar Quandt, and Thomas Borsch. 2009. "Huerteales sister to Brassicales plus Malvales, and newly circumscribed to include Dipentodon, Gerrardina, Huertea, Perrottetia, and Tapiscia. Taxon 58(2):468-478.
  3. Stephen T. Dunn. 1911. "Dipentodon. A New Genus of Uncertain Systematic Position." Bulletin of Miscellaneous Information. Kew. 1911(7):310-313.
  4. Elmer D. Merrill. 1941. Pages 69,73 In: The Upper Burma plants collected by Captain F. Kingdon Ward on the Vernay-Cutting Expedition, 1938-1939. Brittonia 4:20-188.
  5. YL Peng, ZD Chen, X Gong, Y Zhong, SH Shi Peng (2003). „Phylogenetic position of Dipentodon sinicus: evidence from DNA sequences of chloroplast rbcL, nuclear ribosomal 18S, and mitochondria matR genes” (PDF). Bull. Acad. Sin. 44, 217–222. o. ISSN 0006-8063.  
  6. Wu, Lu, A.-M., Tang, Y.-C., Chen, Z.-D., & Li, D.-Z. (2002). Synopsis of a new "polyphyletic-polychronic-polytopic" system of the angiosperms. Acta Phytotax. Sinica, 40: 298-322.
  7. Wu, Lu, A.-M., Tang, Y.-C., Chen, Z.-D., & Li, D.-Z. (2003). The Families and Genera of Angiosperms in China: A Comprehensive Analysis. Science Press, Beijing.
  8. Sue Zmarzty et alii. (in press). "Salicaceae" In: The Families and Genera of Vascular Plants. Springer-Verlag: Berlin;Heidelberg, Germany.
  9. Mark W. Chase, Sue Zmarzty, M. Dolores Lledó, Kenneth J. Wurdack, Susan M. Swensen, and Michael F. Fay. 2002. "When in doubt, put it in Flacourtiaceae: a molecular phylogenetic analysis based on plastid rbcL DNA sequences." Kew Bulletin 57(1):141-181.
  10. Hengchang Wang, Michael J. Moore, Pamela S. Soltis, Charles D. Bell, Samuel F. Brockington, Roolse Alexandre, Charles C. Davis, Maribeth Latvis, Steven R. Manchester, and Douglas E. Soltis (2009. március 10.). „Rosid radiation and the rapid rise of angiosperm-dominated forests”. Proceedings of the National Academy of Sciences 106 (10), 3853–3858. o. DOI:10.1073/pnas.0813376106. PMID 19223592.  
  11. Zhu, Xy; Chase, Mw; Qiu, Yl; Kong, Hz; Dilcher, Dl; Li, Jh; Chen, Zd (2007. November). „Mitochondrial matR sequences help to resolve deep phylogenetic relationships in rosids” (PDF). BMC evolutionary biology 7, 217. o. DOI:10.1186/1471-2148-7-217. PMID 17996110.  
  12. Vernon H. Heywood, Richard K. Brummitt, Ole Seberg, and Alastair Culham. Flowering Plant Families of the World. Firefly Books: Ontario, Canada. (2007). ISBN 978-1-55407-206-4.
  13. Li-Bing Zhang and Mark P. Simmons (2006). "Phylogeny and Delimitation of the Celastrales Inferred from Nuclear and Plastid Genes". Systematic Botany 31(1):122-137.
  14. Peter F. Stevens (2001 onwards). "Huerteales". In: Angiosperm Phylogeny Website. In: Missouri Botanical Garden Website. (see External links below)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dipentodon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dipentodon sinicus című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozásokSzerkesztés