Wikipédia

Diskurzuselemzés

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. szeptember 8.

A diskurzuselemzés több társadalomtudományban és nyelvészeti irányban gyökerező interdiszciplináris kutatási területek gyűjtőfogalma. A diskurzuselemzésnek léteznek pszichológiai, szociálpszichológiai, szociológiai, politikatudományi és az irodalomelmélethez kapcsolódó megközelítései is.[1] Számos különböző irányzata van, melyek eltérnek a kutatás tárgya, keretei és módszerei tekintetében. A közös ezekben az irányzatokban az, hogy természetes módon létrejövő szövegeket vizsgálnak.[2]

A kutatások módszertana kezdetben kvalitatív volt, az elemzés egy kisebb szöveg részletes vizsgálatát jelentette. Az utóbbi évtizedekben a korpuszalapú módszerek használatával a kvantitatív vizsgálatok is gyakorivá váltak. Az elemzés ekkor nagyobb szövegtesteken megy végbe, és szerepet kaphat egy szöveg intertextualitásának vizsgálata is.[2]

A diskurzus meghatározásai

szerkesztés

A diskurzus a legáltalánosabb értelemben a természetes módon létrejövő szöveg, vagyis a nyelv használat közben. A nyelvi szintek felől nézve a diskurzus a mondat felett álló szint. Az angol nyelvű szakirodalomban emiatt a szövegnyelvészet is a diskurzuselemzés részét képezi.[3] Mivel a pragmatika szintén a mondat feletti szintet vizsgálja, ezért egyes nézetek szerint szintén a diskurzuselemzés részterületét képezi.[4]

A diskurzust egyes esetekben elkülönítik az írott szövegtől, vagyis csak a beszédre vonatkozik. Más esetekben a diskurzust a szövegtől különböztetik meg úgy, hogy a diskurzus inkább több résztvevős, interaktív jellegű, míg a szöveg nem interaktív, és nem hallgatókra vagy befogadókra szabott.[5]

A nyelvészethez és szociológiához kapcsolódó irányzatok

szerkesztés

A nyelvészeti irányzatok szerint a jelentést nem lehet a mondatból levezetni, hanem az csak a diskurzus egészének vizsgálatával határozható meg. A vizsgálatok ezért a mondatok kontextusaira, és a szövegek struktúrájára, felépítésüknek és létrejöttüknek szabályszerűségeire koncentrálnak.

Azok az irányzatok, amelyek inkább a szociológiához kötődnek, a vizsgálatok során előtérbe helyezik a diskurzusok társadalmi kontextusát és a tematikus kontextust is.[3] A diskurzus társadalmi kontextusát a szereplők tér- és időviszonyai, és azok a szerepek határozzák meg, amelyekben megszólalnak. A tematikus kontextushoz tartozik az, hogy milyen témakörhöz vagy közeghez köthető az adott diskurzus. Ilyen értelemben beszélhetünk a témakör alapján például népesedési diskurzusról; a közeg alapján pedig politikai diskurzusról. Az adott témakör és a közeg a diskurzus körülhatárolását is jelentik. Így ezek a szemléletek a diskurzus két újabb meghatározását vonják maguk után: a diskurzus egyfelől az adott témakörbe tartozó szövegek összességét, másfelől az adott közegben elhangzó szövegek összességét is jelentheti.[2] A szociológiához kötődő kutatások célja, hogy feltárják, milyen mögöttes motivációk és célok vezérlik a diskurzus résztvevőit. Főleg a nyelvileg meg nem jelenő, rejtett előfeltevéseket és implikatúrákat vizsgálják.[6]

A nyelvészethez és a szociológiához kötődő főbb irányzatok a konverzációelemzés, az etnometodológia, a beszélésnéprajz, a beszédretorika, a dialóguselemzés és az interakciós szociolingvisztika.

Kritikai diskurzuselemzés

szerkesztés

A politikatudományhoz és a szociálpszichológiához kötődnek a diskurzuselemzés kritikai irányzatai. Ezek célja átfogó társadalommagyarázatot és kritikát nyújtani. Ezekben az irányzatokban a diskurzus társadalmi jellege kerül előtérbe. A diskurzus eszerint a társadalmi cselekvések kommunikatív formája. A nyelvet társadalmi gyakorlatnak tekintik, ami azt jelenti, hogy a diskurzusok segítségével értelmezzük, megszervezzük és berendezzük társadalmi életünket.[3] A diskurzus így hatalmi eszköznek tekinthető. Emiatt az elemzések középpontjában annak kimutatása áll, hogy a hatalom és a különféle ideológiák, amelyek például a társadalmi egyenlőtlenségekért felelnek, hogyan kerülnek kifejezésre a diskurzusban.[7] Képviselőinek határozott etikai és politikai álláspontjai vannak, és kifejezik, elismerik, hogy nem objektíven végzik az elemzést, mivel szerintük az nem megvalósítható.

Különböző szemléletek a diskurzuselemzés határairól

szerkesztés

Némelyik tudományterületet illetően nincs egységes álláspont arra nézve, hogy azok a diskurzuselemzés előzményei vagy az alá tartoznak. Ezek az etnometodológia, a beszélésnéprajz és az interakciós szociolingvisztika.[8] Más tudományterületekkel kapcsolatban abban különböznek a szemléletek, hogy ezek a területek a diskurzuselemzés alá tartoznak-e, vagy épp fordítva, a diskurzuselemzés ezeknek részterülete, esetleg teljesen elkülöníthetők tőle. Ilyenek a pragmatika[4] és a konverzációelemzés.[9]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Hamori 2009:15
  2. ↑ a b c P. Baker és S. Ellege 2011: discourse analysis
  3. ↑ a b c Boronkai 2008:46
  4. ↑ a b Hámori 2009:15
  5. ↑ Stubbs 1983: 9
  6. ↑ Boronkai 2008:47
  7. ↑ P. Baker és S. Ellege 2011: critical discourse analysis
  8. ↑ Vö: Boronkai 2008:15 – elkülöníti az irányzatokat, Hamori 2009:15 - a diskurzuselemzés alá sorolja mindet
  9. ↑ Vö: Boronkai 2008:49, valamint P. Baker és S. Ellege 2011:Discourse analysis

Források

szerkesztés
  • Boronkai Dóra. A dialógus szövegtani jellemzői drámai művek és beszélt nyelvi társalgások alapján - Doktori disszertáció (magyar nyelven) (2008) 
  • Hámori Ágnes. A figyelem és a beszédaktusok összefüggései a társalgásban - Doktori disszertáció (magyar nyelven) (2009) 
  • P. Baker és S. Ellege. Key terms in discourse analysis (angol nyelven). New York, London: Continuum International Publishing Group (2011) 
  • Szili Katalin. Tetté vált szavak A beszédaktusok elmélete és gyakorlata (magyar nyelven). Budapest: Tinta Könyvkiadó (2013) 

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Diskurzuselemzés&oldid=21675084”