Főmenü megnyitása

Dzsakuen

kínai zen buddhista szerzetes

Dzsakuen (kínai: 寂円, pinjin: Csi-jüan, 1207 – 1299. október 8.) kínai zen szerzetes, Ru-csing tanítványa. Az élete középkori legendákból és szektariánus művekből ismeretes. Általánosságban elfogadott tény, hogy ningpói tartózkodása során barátságot kötött Dógennel, akinek szintén Ru-csing volt a tanítómestere. A mesterük 1228-as halála után Dzsakuen Japánba költözött Dógenhez, hogy csatlakozzon a kibontakozófélben lévő iskolájukhoz, a szótó zen iskolához. Dharma átadást azonban nem tőle kapott, hanem a tanítványától Koun Edzsótól.[1]

Dzsakuen
Született 1207
Elhunyt 1299. október 8. (91-92 évesen)
Foglalkozása bhikkhu

Dógen halála után Dzsakuen belekeveredett az ún. szandai szóron (harmadik generációs megkülönböztetés) viszályba, amely heves vitákat jelentett az ortodoxia és a egyházpolitika területén. 1261-ben megunta a többi szerzetes hatalomért vívott harcát, és elhagyta az Eiheidzsi templomot, jóllehet, állítólag magával vitte a templom azon kincseit, amelyeket Dógen bízott rá. Fukui prefektúra egy félreeső hegyére vonult el, ahol hírnévre tett szert a helyiek körében magányos, aszkéta meditációs gyakorlataiért. A középkori legendák szerint, ekkoriban összebarátkozott egy tehénnel és egy kutyával, akik mindig követték őt a városban tett alamizsnáért tett útjai során. A szikla, amelyen ült, helyi nevezetességgé vált. Később épített egy kolostort tian-tung stílusban (Hókjódzsi, 宝慶寺), amely ma az Eiheidzsi egyetlen fennmaradt korai emléke, és a szótó zen buddhisták gyakorló központként használják.[2]

Dzsakuen egyházközössége a középkorban korrupció miatt két vonalra szakadt, egyik a Hókjódzsi, a másik az Eiheidzsi templom volt.

Ma is léteznek szerzetesek Kínában és Japánban, akik magukat a Dzsakuen átadási vonal tartójának vallják. Tokióban van egy templom, amelyet Dzsakuendzsi-nek neveznek. A Hókjódzsi hivatalosan egyházközösséget alkot a szótó átadási vonallal Keizanon keresztül, azonban nem hivatalosan Dzsakuent tekintik pátriárkájuknak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. William M. Bodiford. Sōtō Zen in Medieval Japan. University of Hawai'i Press, 65. o. (1993) 
  2. Heinrich Dumoulin. Zen Buddhism: Japan. World Wisdom, 135. o. (2005). ISBN 9780941532907 

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés