Főmenü megnyitása

Edmund Beaufort, Somerset 2. hercege (1406 - Saint Albans, 1455. május 22.) korának egyik legbefolyásosabb angol nemese volt. Hatalmi vitája Plantagenet Richárd yorki herceggel nagyban hozzájárult a rózsák háborújának kirobbanásához.

Edmund Beaufort
A Beufort-ok grófi és hercegi címere
A Beufort-ok grófi és hercegi címere

Somerset 2. hercege
Uralkodási ideje
1448 1453. május 22.
Elődje John Beaufort
Utódja Henry Beaufort
Életrajzi adatok
Uralkodóház Beaufort-ház
Született 1406
Elhunyt 1455. május 22. (65 évesen)
Saint Albans
NyughelyeSaint Albans-i apátság[1]
Édesapja John Beaufort, Somerset grófja
Édesanyja Margaret Holland
Házastársa Eleanor Beauchamp
Gyermekei
  • Eleanor Beaufort
  • Henry Beaufort, 3rd Duke of Somerset
  • Margaret Beaufort, Countess of Stafford
  • Edmund Beaufort, 4th Duke of Somerset
  • John Beaufort, Marquess of Dorset
Arms of John Beaufort, 1st Earl of Somerset.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmund Beaufort témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Edmund Beaufort Somerset első grófja, John Beaufort és Margaret Holand kisebbik fia volt. Apai felmenője volt Genti János, Lancaster hercege, III. Eduárd angol király fia.[1] A Beaufortok a Plantagenet-ház Lancaster-ágához tartoztak, de a trón örökléséből egy rendelet kizárta őket. Edmund Beaufort 1448-ban lett Somerset hercege.

Fiatal korától kezdve az angolok által a százéves háborúban megszállt francia területeken vezetett katonai alakulatokat, első parancsnoki megbízását 1431-ben kapta. Részt vett Harfleur 1440-es visszafoglalásában. 1442-ben megkapta Dorset grófjának címét Calais felmentéséért. Sikeres hadjáratot vezetett Anjou tartományban, majd visszatért Angliába.[2]

1448-ban Franciaország helytartójának nevezték ki. A következő években nem sikerült visszavernie a Normandiát érő francia támadásokat, és rengeteg megszállt területet veszítette el. 1449 októberében személyesen adta át Rouen városát VII. Károly francia királynak, majd elveszítette Caent is.[3] A parlamenti ellenzék támadást indított Somerset ellen, de az uralkodó megvédte.

1450-ben a normandiai vereségek miatt Angliában kivégezték a kormány fejét, William de la Pole-t, Suffolk hercegét. Népszerűtlensége és hadvezetési hiányosságai ellenére a király Somersetet nevezte ki de la Pole helyére, így ő lett legfőbb tanácsadója is.[3]

Somerset tudta, hogy otthoni népszerűtlenségét csak azzal ellensúlyozhatja, ha megtartja Gascogne-t, ezért parlamenti támogatással sereget és flottát toborzott, de az 1453-as Chatilloni vereség végképp szertefoszlatta reményeit.[2]

Ettől kezdve Somerset helyzete jelentősen meggyengült. York, akit feldühített Somerset korábbi kinevezése, mert attól tartott, hogy Beaufort magának akarja megszerezni a trónt a könnyen befolyásolható, gyengeelméjű VI. Henriktől, fokozta a nyomást. IV. Henrik ugyan korábban kizárta a Beaufortokat a trónöröklésből, de York attól tartott, hogy ezt a rendelkezést idővel megváltoztathatják.[4] York a franciaországi térvesztés mellett azzal támadta Somersetet, hogy akadályozza az angliai reformokat.

Somerset helyzetének végső megrendülésében közrejátszott mohósága is. A herceg ugyanis hiába tartozott az egyik legnagyobb családhoz, kevés birtokkal rendelkezett, ezért nagyban függött a királyi adományoktól. Miközben újabb és újabb birtokokat szerzett, ellenségeinek száma is nőtt.[4] Ez 1453-ban nyilvánvalóvá vált, amikor a király mentális betegsége miatti zűrzavarban a főurak York mellé álltak. 1453 decemberében Somersetet a londoni Towerbe zárták, ahonnan csak 1455. február 4-én, az uralkodó ideiglenes felépülése után szabadult.[5]

York és szövetségesei, félve Somerset bosszújától, a király ellen fordultak, és az első Saint Albans-i csatában legyőzték seregét. A csatában Edmund Beaufort, Somerset hercege meghalt.

ÉrdekességSzerkesztés

  • Egy korabeli krónikaíró szerint Somerset hercegének valaki megjövendölte, hogy egy vár alatt fog elesni. A herceget ugyan egy piacterén ölték meg, de a Várhoz címzett fogadó előtt.
  • Korabeli szóbeszéd szerint valójában Somerset hercege volt Anjou Margit és VI. Henrik fiának, Lancasteri Eduárd walesi hercegnek az apja. A híresztelésnek az adott alapot, hogy az uralkodói frigy és a gyermekáldás között nyolc év telt el, valamint a király elmezavara is gyanúra adott okot. VI. Károly ugyanis kijelentette, hogy a gyerek apja a Szentlélek. A mendemondát a Yorkok is terjesztették, hogy aláássák Somerset reputációját és befolyását.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c English Monarch
  2. a b ND
  3. a b John Gillingham 95-96. oldal
  4. a b John Gillingham 109-110. oldal
  5. John Gillingham 114-115. oldal

ForrásokSzerkesztés