Előgerinchúrosok

állataltörzs

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Urochordata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak ki az evolúció során a mai gerincesek (Vertebrata).

Előgerinchúrosok
Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Előgerinchúrosok (Urochordata)
Giribet et al., 2000
Szinonimák
  • Tunicata
Osztályok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Előgerinchúrosok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Előgerinchúrosok témájú kategóriát.

Mintegy 1250 fajuk ismert.

Testfelépítés szerkesztés

A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal. Benne vérerek, vérsejtek találhatók.

Lárvaállapotban testük farki részében belső szilárdító tengelyváz, a gerinchúr található. Ezt duzzadt sejtek sora alkotja, amelytől testük szilárd és rugalmas is lesz egyben. Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.

A zsákállatok bélcsatornájának eleje kitágult, falát nyílások törik át, így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult.

Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből kialakuló csőidegrendszer.

Hasi oldalukon található nyílt keringési rendszerük központja a szív.

Életmód szerkesztés

A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el. Szabadon lebegő életmódot folytatnak, néha óriási tömegekben jelennek meg a tenger mélyebb rétegeiben, ahol a bálnák táplálékként fogyasztják őket. A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg. Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek egyszerre. A megszűrt víz azután a másik nyíláson át a szabadba áramlik. Ivarosan szaporodnak, többségében hímnős állatok.

A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok. Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves törmeléket szűrik ki a vízből. Csak lárva alakjuk úszik szabadon. Váltivarúak, de ivartalanul is szaporodnak.