Emmenopterys
Az Emmenopterys a tárnicsvirágúak (Gentiales) rendjébe sorolt buzérfélék (Rubiaceae) családjában a mügefűformák (Ixoroideae) alcsalád Condamineeae nemzetségcsoportjának monotipikus nemzetsége. Egyetlen közmegegyezéssel elfogadott faja az Emmenopterys henryi.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-_DSC03618.JPG)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Emmenopterys témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Emmenopterys témájú kategóriát. |
Sokáig idesoroltak egy Emmenopterys rehderi néven leírt fajt is, de egyre több botanikus álláspontja szerint az valójában nem külön faj, hanem a Schizomussaenda dehiscens fajjal azonos (T-S). A nemzetség neve a görög emmeno (maradvány) és pteron (toll vagy szárny) szavak összetétele (T-S).
Származása, elterjedése
szerkesztésKelet-Ázsiában — Dél-Kínában és Vietnámban — honos (az állítólagos Emmenopterys rehderi Burmában és Thaiföldön él). Eredeti élőhelyén is ritka; elegyfaként, szórványosan fordul elő (McNamara).
Néhány gyűjteményes kertben Európában is megtalálható (Johnson).
Eredetét az eocén időszakig tudjuk visszakövetni; a oregoni Clarno Nut Beds-en a nemzetség egy azóta kihalt fajának kb. 44 millió éves maradványait találták meg. Hasonló fosszíliák kerültek elő középső eocén rétegekből Németországban. Ezek alapján az Emmenopteryst tipikus harmadkori reliktumnemzetségnek tekintjük. Ezek fajai a harmadidőszak korai szakaszában nagy területeken éltek az akkori Laurázsia szuperkontinensen. Az éghajlat romlása (lehűlése) miatt mindinkább visszaszorultak, a maradék fajok többsége Kelet-Ázsiában talált menedéket (T-S).
Felfedezésének története
szerkesztésA Kew Gardens (Királyi Botanikus Kertek) társulat vezetése bízta meg a híres „növényvadász” Ernest H. Wilsont, hogy utazzon Kínába, és találja meg eredeti élőhelyén a galambfát (Davidia involucrata), amelynek addig csak szárított mintáit ismerték. Wilson közel egy évtizedet töltött Kínában, amiről idővel a „kínai” Wilson előnevet kapta. Az Emmenopterys henryi-ről először 1907-ben számolt be, és „azt a kínai erdők egyik legszembetűnőbb fájaként” jellemezte.
Wilson hírneve miatt számos botanikus kert és kertészet próbálkozott a fa megtelepítésével és szaporításával, ám az Európában ültetett példányok sokáig nem voltak hajlandóak virágozni. Európában első virágai a a Lago Maggiore Vila Taranto Botanikus Kertben nyíltak 1971-ben egy már több évtizede ott álló fán. A brit szigeteken először a Kew Gardens példánya hozott virágot a Wakehurst Place-en 1987-ben, több mint hetvenöt éves korában. Azóta még egyszer sem nem virágzott, mint ahogy egyetlen más példány sem egész Nagy-Britanniában. 2021-ben virágzott a flandriai Kalmthout Arborétum példánya.[1]
Észak-Amerikában először a marylandi Silver Spring gyűjteményben virágzott egy az, Arnold Arborétumban 1979-ben csíráztatott magból nőtt példány 1994-ben. Azóta az Egyesült Államok délkeleti részén már több fa is kivirágzott. A kontinens nyugati partvidékén először a Kalifornia Sonoma megyéjében kialakított Quarryhill Botanikus Kertben virágzott két, mindössze hatéves példány 2004. június végétől augusztus végéig — ezek voltak az eddig legfiatalabban virágzó ültetett emmenopterysek. (McNamara).
Megjelenése, felépítése
szerkesztésEredeti élőhelyén 30 m-mél magasabbra is megnőhet (McNamara). A legnagyobb európai példány 17 m-es. Tőben elágazva rendszerint több egyenes, karcsú törzset nevel. Kérge sötétszürke, kissé érdes.
Keresztben átellenesen, vöröses levélnyélen növő, 22 cm-es, lecsüngő levelei puhák és vastagok. Fiatalon gyakran vöröses árnyalatúak, később kifakulnak. 2 cm-es rügyeit két karmazsinvörös, hosszúkás rügypikkely fedi (Johnson). Illatos, krémfehér virágai szinte kizárólag a legfelső ágakon jelennek meg, és magasan a föld felett lógnak[1] laza bugákban. A fehér, kb. 3 cm-es virágoknak 2-3, 8 cm-es, zöldesfehér murvalevele van (Johnson).
Életmódja, termőhelye
szerkesztésVirágai Európában 2–3 hétig nyílnak (Johnson). Tisztázatlan, hogy miért virágzik ilyen ritkán.[1]
Természetes élőhelyén A Kínai Növények Vörös Könyve szerint nagyjából harminc éves korában fordul termőre, és rendszerint két-négy évente érlel magot.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésKína középső részén nagy területen nő, de veszélyezteti a mezőgazdaság terjeszkedése, a fakitermelés és az erdők tervezetlen felújítása (McNamara).
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- T-S: Trees and Shrubs Online: Emmenopterys
- Johnson: Owen Johnson (David More illusztrációival): Európa fái. HarperCollins Publisher Ltd., 2004. Budapest, Kossuth Kiadó, 2007, 2011. p. 448. ISBN 978-963-09-6602-3 (2. kiad.).
- McNamara: William McNamara: Emmenopterys henryi
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emmenopterys című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
