Ennanga
Az ennanga vagy nnanga a dél-ugandai Buganda királyság területén használt hagyományos ívhárfa. Az udvari énekmondó férfi szólista, az omulanga saját énekét kísérte e hangszeren. 1966-ban, a királyság eltörlésével vége szakadt az udvari zenélés e nagy múltú tradíciójának.
| Ennanga | |
 | |
| Ennanga | |
| Besorolás | |
| kordofon → összetett → ívhárfa pengetős | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 322.11 |
Leírása szerkesztés
Az ennanga nyitott hárfa, ívhárfa, az afrikai hárfák Wachsmann-féle tipológiája szerint az első csoportba, a „kanál a csészében” típusba tartozik. Ez azt jelenti, hogy nyaka úgy van a hangszertestbe ültetve, hogy a test felső pereméhez és az aljához támaszkodik külön rögzítés nélkül, csak a húrok feszítő ereje tartja szilárdan a helyén.
Rezonátorteste egy fából faragott-kivájt lapos, ovális körvonalú tál, melynek nyitott részére rezonánsként szolgáló bőrhártya feszül. Ez a bőr szorosan, feszesen össze van varrva egy másikkal, amely a hangszer domború hátát borítja be. A rezonánsbőr alá csúsztatva egy hosszanti pálca található, amely a húrok rögzítésére szolgál, mellette az egyik oldalon kerek nyílás van a bőrön kivágva. Az enyhén ívelt, hangolókulcsokkal ellátott nyak a test belsejéből a rezonánsbőrön keresztülhatolva nyúlik ki.
Nyolc húrja van, amit szarvasmarha vagy juh csíkokra vágott bőréből sodornak, de régebbi időkben a szarvasmarha háti ínjaiból készült. A rezonánsbőr alatti húrtartó pálcától kiinduló húrok másik vége az ívelt nyak furataiba illeszkedő nyolc darab hangolókulcs szárára tekeredik fel. Minden húrhoz tartozik egy-egy gyíkbőrből és banánfa rostjából készült gyűrű, mely faékkel van a hozzá tartozó hangolókulcs alatt rögzítve. Ezek a gyűrűk lazán érintik a húrokat, zizegésükkel színesítik, erősítik a hangot, kiemelik a pengetés ritmusát. A három legmagasabbra hangolt húr neve obutemyo, a negyedik és ötödik húré enjawuzi, a három legmélyebbé matengezi.[1]
Használata szerkesztés
Tartásmód szerkesztés
Az ennanga használatakor a zenész a talajon ül keresztezett lábbal, esetleg ülőalkalmatosságon foglal helyet. A hangszer teste az ölében nyugszik olyan helyzetben, hogy a hárfanyak a zenész testétől kifelé mutat. A két kéz tenyérrel egymás felé nézve helyezkedik el a húrozat két oldalán. Mindkét kéz hüvelyk- és mutatóujja pengeti a húrokat, a többi ujj a hárfanyakat támasztja meg hátulról, hogy a hangszert stabilan tartsa.[2]
Hangolás szerkesztés
Az ennanga hangolása olyan, a nyugati hangrendszerektől eltérő ötfokú hangsoron alapul, amelynek hangközei nagyjából egyenlőek. Az ötfokúságból következően a felső három húr, az obutemyo egy tiszta oktávval magasabban szól, mint az alsó három, vagyis a matengezi.[3]
Zene szerkesztés
Az ennanga a Buganda királyi udvarban szolgáló énekmondó férfiak, omulangák (tbsz.: abalanga) hangszere, akik az uralkodó, a kabaka szórakoztatására, tájékoztatására régi mitikus történeteket és helyi, aktuális eseményeket énekeltek meg.
A szöveg, a dallam és a hangszeres kíséret hármasában a szöveg az elsődleges. A dallam nagyrészt a szöveg tonális ívének, ritmusa a szótagok hosszúságának függvénye. A hárfakíséret az énekelt dallamot követi úgy, hogy a hosszú szótagoknál kiegészítő hangokkal aprózza, teszi egyenletessé a ritmust. A hárfa szólama igen gyors tempójú, a bal és a jobb kéz által játszott hangok hoquetus-technikát idézve fonódnak egymásba. A jobb kéz dallamrészének neve okunaga, a bal kézé okwawula, az éneké okuyimba.[4]
Az ennanga repertoárjának előadásmódja, zenei felépítése szoros hasonlóságot mutat az amadinda, illetve az akadinda nevű xilofonszerű hangszereken, az entenga nevű behangolt dobsorozaton, vagy az abadongo nevű líraféleségen előadott zenével.[5]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Muehrer, Rachel Rosalie. Revisiting the ennanga: continuity and change… (2011)
További információk szerkesztés
- Okagbue, Osita. Theatre and Performance in East Africa. Routledge. ISBN 978-1-138-95852-4 (2021)
