Kékarcú mézevő

madárfaj
(Entomyzon szócikkből átirányítva)

A kékarcú mézevő (Entomyzon cyanotis) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó Entomyzon nem egyetlen faja.

Kékarcú mézevő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Corvida
Öregcsalád: Meliphagoidea
Család: Mézevőfélék (Meliphagidae)
Alcsalád: Philemoninae
Nemzetség: Philemonini
Nem: Entomyzon
Swainson, 1825
Faj: E. cyanotis
Tudományos név
Entomyzon cyanotis
(Latham, 1802)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékarcú mézevő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékarcú mézevő témájú médiaállományokat és Kékarcú mézevő témájú kategóriát.

Rendszerezés szerkesztés

A Melithreptus nembe sorolt mézevőfajok közeli rokona.

Előfordulása szerkesztés

Ausztrália keleti és északi részén, valamint Új-Guinea szigetének déli részén fordul elő. Erdők és bozótos vidékek lakója.

Alfajai szerkesztés

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 32 centiméter. Háta olajbarna, feje fekete, fehér mellén egy széles fekete csík látható, hasa fehér. Jellemző bélyege a szemét körülvevő nagy felületű, csupasz, kék bőr. Rövid csőre, de hosszú bojtos végű nyelve van, így könnyedén össze tudja gyűjteni a nektárt a virágokból.

 
Egy kifejlett
 
és egy fiatal

Életmódja szerkesztés

A virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt, melyeket a fák törzsén és ágai fog el. Gyümölcsöt is fogyaszt, felkeresi a banánültetvényeket is.

Szaporodása szerkesztés

Más nagy testű mézevőkhöz hasonlóan harciasan viselkedik más madarakkal, sőt még az emberrel szemben is. Ez különösképpen a költési és a fiókanevelési időszakra igaz.

A költési időszak júniustól februárig tart. Durva növényi anyagokból ágvillákba épített, finom rostokkal bélelt, csésze alakú fészket épít. Előszeretettel foglalja el más mézevők és timáliák elhagyott fészkeit. A kisebb testű timáliákat olykor a már elkészült fészkükről kiűzik és maga költ benne.

A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket 14-16 nap alatt költ ki. A két szülő közösen eteti a fiókákat, főleg pókokkal. Sokszor az előző fészekalj fiatal madarai is segítenek az új fiókák felnevelésében. A fiatal madarak 18 napos korukban hagyják el a fészket.

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés