Enzo Mari (Novara, 1932. április 27.[1][2]Milánó, 2020. október 19.) olasz modernista művész és bútortervező.

Enzo Mari

Született1932. április 27.
Elhunyt2020. október 19. (88 évesen)
Milánó
Nemzetiségeolasz
HázastársaLea Vergine
GyermekeiMichele Mari
IskoláiBrera Akadémia
MűködéseMilánó
Díjaihonorary Royal Designer for Industry
Enzo Mari weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Enzo Mari témájú médiaállományokat.

Szakmai élete, ismertetői

szerkesztés

Az Arts and Crafts movement idealizmusából és saját kommunista politikai nézeteiből merített ihletet.[3]

Az olaszországi Novarában született, és 1952-1956 között a milánói Brera Akadémián tanult. Az 1960-as években kiadott egy könyvsorozatot, köztük az Az alma és a pillangó című, szöveg nélküli festménykönyvet, amely egy hernyó és egy alma történetét ábrázolja.[4] Az 1970-es években megalapította a Nuova Tendenza művészeti mozgalmat a szintén milánói Società Umanitaria professzoraként. Ebben az évtizedben megtervezte a Sof Sof széket,[5] valamint a Box széket is.[6] 1974-ben Enzo Mari kiadta az Autoprogettazione című könyvét, amely szabadon, kézzel elkészíthető bútorok készítésével foglalkozik.[7] Az 1980-as években tervezte meg a modernista Tonietta széket.[8] Tanított a Parmai Egyetemen, az Accademia Carrarában, a Milánói Műszaki Egyetemen és az ISIA-ban Firenzében, a Hochschule der Künstében Berlinben, valamint a bécsi Hochschule für angewandte Kunst nevű intézményekben.

Több alkotása volt már jelen a Modern Művészetek Múzeumában (New York).[9] Visszatérő kiállításai voltak Torinóban[10] és munkájának fontos bemutatója volt az Adhocracy show-ban,[11] az első isztambuli Design Biennálén. Ezen kívül a Milánói Triennálé is tiszteletét fejezte ki Mari előtt.[12]

Enzo Mari 2020. október 19-én, 88 éves korában halt meg a Covid19-pandémia miatt. Neje, Lea Vergine művészettörténész egy nappal később hunyt el, ugyancsak a járvány következtében.

Díjak és elismerések

szerkesztés
  • Compasso d'Oro díj: 1967, "az egyedi formatervezés kutatásáért"
  • Compasso d'Oro díj: 1979, a "Delfina" székért
  • Compasso d'Oro díj: 1987, a "Tonietta" székért
  • Compasso d'Oro díj: 2001, a "Legato" asztalért
  • Barcelona díj 1997-ben
  • A londoni RSA 2000-ben a "HonRDI" (Honorary Royal Designer for Industry) díjban részesítette, melyet mindeddig csak 200 ember érdemelt ki.
  • A milánói Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara Marinak 2002-ben ipari tervezői elismerő oklevelet adott át.

Enzo Mari-idézetek

szerkesztés
  • "A forma minden."[3]
  • "A design halott."[3]
  • "Egy modellt szeretnék létrehozni, egy másik társadalom számára."[13]
  1. Moliterno, Gino. Encyclopedia of Contemporary Italian Culture (angol nyelven). Routledge (2002. szeptember 11.). ISBN 978-1-134-75877-7 
  2. ENZO MARI. Avantgarde Museum
  3. a b c Rawsthorn. „Enzo Mari: A rebel with an obsession for form”, The New York Times, 2008. október 2. (Hozzáférés: 2012. június 27.) 
  4. The Apple and the Butterfly. Present & Correct. [2009. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. Sof Sof Chair. MoMA Catalog. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  6. "Che fare" by Enzo Mari and Gabriele Pezzini. Design Addcit. [2017. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  7. Enzo Mari's Autoprogettazione. [2013. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 5.)
  8. MoMA: Tonietta Chair. MoMA Catalog. MoMA. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  9. Works on Display: Enzo Mari. NYMOMA Catalog. NYMOMA. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  10. Enzo Mari: A view on the immensity. Ego Design. [2012. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  11. https://web.archive.org/web/20121029023234/http://istanbuldesignbiennial.iksv.org/adhocracy/
  12. Enzo Mari curated by Hans Ulrich Obrist with Francesca Giacomelli October 17, 2020 – April 18, 2021
  13. ENZO MARI Edition | CUCULA

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Enzo Mari című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.