Erick Barrondo
Erick Bernabé Barrondo (időnként: Érick Barrondo; San Cristóbal Verapaz, 1991. június 14. –) Guatemala történetének első olimpiai érmes sportolója. A 2012-es londoni olimpián szerzett ezüstérmet a férfi 20 km-es gyaloglás versenyszámban.
| Erick Barrondo | |
 | |
| Versenyzők 2013-ban, Barrondo a bal oldalon | |
| Született | 1991. június 14. (32 éves) Chiyuc, San Cristóbal Verapaz,  Guatemala |
| Állampolgársága | guatemalai |
| Házastársa | Mirna Ortiz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | University of Tennessee at Martin |
| Magassága | 172 cm |
| Testtömege | 60 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erick Barrondo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Élete szerkesztés
1991-ben született Guatemala Alta Verapaz megyéjében, a San Cristóbal Verapaz községhez tartozó Chiyuc faluban, szegény körülmények között. Apja, Bernardo Barrondo és anyja, Dora középtávfutó atléták voltak, fiukat is ezen a pályán indították el, ám egy sérülés miatt később első edzője, Jorge Coy azt javasolta neki, hogy felépülése érdekében gyalogoljon, ő pedig nem csak felépüléséig, hanem azután is megmaradt e sportág mellett. A koreai Teguban rendezett 2011-es világbajnokságon tizedik lett, majd ugyanebben az évben országa történetének első aranyérmét is megszerezte a pánamerikai játékokon. Egy évvel később a londoni olimpián megnyerte Guatemala első olimpiai érmét is: egy ezüstöt a 20 km-es gyaloglásban. Az olimpián 1:18:57-es idejével mindössze 11 másodperccel maradt le a győztes kínai Csen Tingtől. Edzője ekkor már a kubai Rigoberto Medina volt.[1][2][3] 2015-ben a Torontóban megrendezett pánamerikai játékokon 50 km-es gyaloglásban ezüstérmes lett.[4]
Olimpiai éremszerzése után Otto Pérez Molina guatemalai elnök telefonon is gratulált neki, és a rádióban hősnek nevezte a sportolót, aki versenye utáni első üzenetében kifejtette azt is, hogy nagyon boldog lenne, ha példát tudna mutatni a mindennapos fegyveres erőszaktól sújtott hazája fiataljainak, akik a „fegyverek helyett az edzőcipőt” választhatnák.[2] Otthon valóságos népünnepélyeket rendeztek tiszteletére, és a sajtóban is rengeteget foglalkoztak vele.[5]
Források szerkesztés
- ↑ Histórico: Barrondo conquista medalla de plata en Londres (spanyol nyelven). Prensa Libre, 2016. augusztus 4. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
- ↑ a b Londres 2012: la histórica medalla de Barrondo para Guatemala (spanyol nyelven). BBC, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
- ↑ Erick Barrondo, marchista (spanyol nyelven). Mundo Chapín. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
- ↑ Juan Pablo Corado: Barrondo: "El premio más grande que me llevo es el apoyo de la gente" (spanyol nyelven). Prensa Libre, 2015. július 26. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
- ↑ LONDRES 2012: Guatemala celebra plata de Barrondo como "histórica" (spanyol nyelven). PeopleDaily, 2012. augusztus 6. [2012. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
