Főmenü megnyitása

Erick Barrondo

guatemalai gyalogló atléta

Erick Bernabé Barrondo (időnként: Érick Barrondo; San Cristóbal Verapaz, 1991. június 14. –) Guatemala történetének első olimpiai érmes sportolója. A 2012-es londoni olimpián szerzett ezüstérmet a férfi 20 km-es gyaloglás versenyszámban.

Erick Barrondo
Versenyzők 2013-ban, Barrondo a bal oldalon
Versenyzők 2013-ban, Barrondo a bal oldalon
Született 1991június 14. (28 éves)
Chiyuc, San Cristóbal Verapaz,  Guatemala
Állampolgársága guatemalai
Foglalkozása
  • gyalogló
  • atléta

Magasság172 cm
Súly60 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Erick Barrondo témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Guatemala színeiben
Atlétika
Olimpiai játékok
ezüst
2012, London
20 km gyaloglás
Pánamerikai játékok
arany
2011, Guadalajara
20 km gyaloglás
ezüst
2015, Toronto
50 km gyaloglás

ÉleteSzerkesztés

1991-ben született Guatemala Alta Verapaz megyéjében, a San Cristóbal Verapaz községhez tartozó Chiyuc faluban, szegény körülmények között. Apja, Bernardo Barrondo és anyja, Dora középtávfutó atléták voltak, fiukat is ezen a pályán indították el, ám egy sérülés miatt később első edzője, Jorge Coy azt javasolta neki, hogy felépülése érdekében gyalogoljon, ő pedig nem csak felépüléséig, hanem azután is megmaradt e sportág mellett. A koreai Teguban rendezett 2011-es világbajnokságon tizedik lett, majd ugyanebben az évben országa történetének első aranyérmét is megszerezte a pánamerikai játékokon. Egy évvel később a londoni olimpián megnyerte Guatemala első olimpiai érmét is: egy ezüstöt a 20 km-es gyaloglásban. Az olimpián 1:18:57-es idejével mindössze 11 másodperccel maradt le a győztes kínai Csen Tingtől. Edzője ekkor már a kubai Rigoberto Medina volt.[1][2][3] 2015-ben a Torontóban megrendezett pánamerikai játékokon 50 km-es gyaloglásban ezüstérmes lett.[4]

Olimpiai éremszerzése után Otto Pérez Molina guatemalai elnök telefonon is gratulált neki, és a rádióban hősnek nevezte a sportolót, aki versenye utáni első üzenetében kifejtette azt is, hogy nagyon boldog lenne, ha példát tudna mutatni a mindennapos fegyveres erőszaktól sújtott hazája fiataljainak, akik a „fegyverek helyett az edzőcipőt” választhatnák.[2] Otthon valóságos népünnepélyeket rendeztek tiszteletére, és a sajtóban is rengeteget foglalkoztak vele.[5]

ForrásokSzerkesztés

  1. Histórico: Barrondo conquista medalla de plata en Londres  (spanyol nyelven). Prensa Libre, 2016. augusztus 4. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  2. a b Londres 2012: la histórica medalla de Barrondo para Guatemala (spanyol nyelven). BBC, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  3. Erick Barrondo, marchista (spanyol nyelven). Mundo Chapín. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  4. Juan Pablo Corado: Barrondo: "El premio más grande que me llevo es el apoyo de la gente" (spanyol nyelven). Prensa Libre, 2015. július 26. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  5. LONDRES 2012: Guatemala celebra plata de Barrondo como "histórica" (spanyol nyelven). PeopleDaily, 2012. augusztus 6. (Hozzáférés: 2017. július 18.)