Főmenü megnyitása
Esőbot kaktuszból

Az esőbot egy feltehetőleg dél-amerikai eredetű idiofon hangszer. A cső hosszú, üreges, és apróságokkal (gyöngy, bab, kavicsok) van töltve. A belsejében spirálisan, csigalépcsőszerűen pálcikák vannak elhelyezve. Ha a botot fejtetőre állítjuk, a gyöngyök lassan lecsorognak a cső aljára, de közben meg-megpattanak a pálcikákon, ezzel előidézve a zivatarra emlékeztető neszeket. Az esőbot egy olyan eszköz, ami vagy atmoszférát teremtő hangot ad, vagy rázóhangszerként használható.

Tartalomjegyzék

EredeteSzerkesztés

Az általános feltételezés szerint az esőbotot Dél-Amerikában a chilei bennszülöttek találták ki, és hittek abban, hogy ha játszanak rajta, eső érkezik.

FelépítéseSzerkesztés

Az, hogy milyen anyagokból áll egy esőbot, leginkább a helyben elérhető növényeken és anyagokon múlik; természetesen a nagy mennyiségben gyártott esőbotoknál az előállítási költségtől is függ.

Az esőbot hagyományosan szárított kaktuszszárból (esetleg bambuszból) készül úgy, hogy a kaktusz tüskéit kitépik, megfordítják, és visszatolják a szárba, ezekből lesznek a spirálisan elhelyezett pálcikák és apró kavicsokat tesznek a szárba, hogy leguruljanak a tűkön. Néha (fém)szegeket is használnak, de a „tüskés” esőbotnak tónusosabb, zeneibb hangja van.

A nagyobb mennyiségben (kézzel) gyártott esőbotokat, melyeket gyakran oktatási célokra használnak, a bennük lévő gyöngyökkel együtt leginkább műanyagból vagy fémből csinálják, ugyanis ez nagyban csökkenti az előállítási költségeket.

JátékSzerkesztés

Kétféle (lényegileg) különböző hangzást lehet elérni egy esőboton. Az egyik lehetőség, hogy elfordítjuk, így érhetjük el magát az esőhöz hasonlító hangeffektust – az elfordítás szögével tudjuk szabályozni a hang erősségét, illetve diszkrétebb hangzást érhetünk el, ha nagyobb felületen érintjük meg a hangszert. Másik lehetőség a shakerszerű használat, amikor az esőbotot ütemesen rázzuk.

Külső hivatkozásokSzerkesztés