Estére indul az ezred

Az Estére indul az ezred egy első világháborús katonadal. Szerzője Leitner Pál és Leitner László. A dalt megemlíti Szilágyi György a Hanyas vagy? című életrajzi jellegű írásában.

SzövegSzerkesztés

Csendes kis legénylakásban
Az óra búcsúra int,
Kívülről zajlik az utca,
Harsog az éljenszó kint.
Szoríts a szívedre édes,
Estére másé leszek,
Estére indul az ezred,
Estére én is megyek.

Este, ha leszáll az alkony,
Masíroz az ezredünk,
Csókolj meg még egyszer édes,
Ki tudja, hova megyünk.
Hallod, már fújják a kürtöt,
Hallod-e a zeneszót,
Azt mondja: előre, rajta,
Fújjátok a riadót.

Pislogó tábori tűznél
Az ezred pihenni tér,
Alszik mind, ébren a hadnagy,
Papirost, ceruzát kér.
Otthon őt valaki várja,
Úgy hallja, valaki sír,
Fejét a kezére hajtja,
És aztán csendesen ír.

Holnap, ha pirkad a hajnal,
Masíroz az ezredünk,
Csókolj meg még egyszer édes,
Ki tudja, hova megyünk.
Hallod, már fújják a kürtöt,
Hallod-e a zeneszót,
Azt mondja: előre, rajta,
Fújjátok a riadót.

Vége van az ütközetnek,
Pirosan száll le a Nap,
Kórágynál, a hadnagy mellett
Imádkozik már a pap.
Biztatja csendesen, halkan,
A hadnagy nem hallja már,
A szíve lázasan dobban,
A lelke oly messze jár.

Hallod, hogy fújják a kürtöt,
Hallod-e a zeneszót,
Azt mondja: előre, rajta,
Fújjátok a riadót.
Csöndesen leszáll az éjjel,
Megperdülnek a dobok,
Nem hallja senki, hogy otthon
Valaki halkan zokog.

Külső hivatkozásokSzerkesztés