Euler–Maclaurin-képlet
Az Euler–Maclaurin-képlet vagy formula kapcsolatot teremt az integrál és az összeg között. A formulát egymástól függetlenül fedezte fel Leonhard Euler és Colin Maclaurin 1735 körül. A formula alkalmazható végtelen vagy véges összegek becsléséhez, illetve integrálok értékének közelítő meghatározásához.
A formula
szerkesztésA képlet a következő alakot ölti:
Itt a Bernoulli-féle számokat, pedig a maradéktagot jelöli. A Bernoulli-polinomok felhasználásával a maradéktag így írható:
Ha n páros, akkor szokás a képletet a következő alakban is megadni:
Alkalmazás
szerkesztésA képlet alkalmazásával f(x) = ln(x) helyettesítéssel például eljuthatunk a Stirling-formuláig:
A formula segítségével Euler a következő aszimptotikus sort találta a harmonikus sor részletösszegére:
A C számot Euler-féle konstansnak nevezzük, értéke körülbelül 0,5772156649.
Irodalom
szerkesztésSpringer Online Reference Works – http://eom.springer.de/