Eva Kantůrková
Eva Kantůrková, született Sílová, első férje után Šternová (Prága, 1930. május 11. –) cseh író, forgatókönyvíró. Fiatalon a kommunizmus híve, de Csehszlovákia 1968-as katonai megszállása után az ellenzékhez csatlakozott, és a Charta ’77 egyik aláírója lett. Regényeiben, elbeszéléseiben, történelmi esszéiben és naplóiban a cseh ellenzék elnyomását írta le, valamint a politikai és személyes kiábrándulás témáját dolgozta fel.
| Eva Kantůrková | |
.JPG) | |
| Született | Eva Sílová[1] 1930. május 11. (94 éves)[2][3][4][5][6] Prága[7][3][4][6][8] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Bohumila Sílová Jiří Síla |
| Foglalkozása | író |
| Tisztsége | a Charta ’77 szóvivője |
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eva Kantůrková témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésApja Jiří Síla (1911–1960) kommunista újságíró, anyja Bohumila Sílová (1908–1957) író volt.[12] Apja hatására csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz, de Csehszlovákia 1968-as megszállása után elutasította a kommunizmust.[13] 1970-ben kilépett a kommunista pártból, és a cseh ellenzéki mozgalomhoz csatlakozott. Íróként feketelistára került, megjelent könyveit eltávolították a könyvesboltok polcairól. A cseh kulturális élet számos neves képviselője mellett egyike volt Charta ’77 nyilatkozat aláíróinak. 1979-ben külföldön megjelent interjúkötete miatt, amelyben cseh ellenzéki nőket szólaltatott meg, 1981. június 5-én letartóztatták. Felforgatással vádolták, és bírói végzés nélkül tíz hónapig tartották fogva.[14] Ebből a tapasztalatból született 1984-ben Přítelkyně z domu smutku (Barátnők a gyász házából) című regénye.[13]
A bársonyos forradalom után a Cseh Írószövetség elnökeként tevékenykedett, és a művelődési minisztériumban dolgozott.[13] 2006-ban az újonnan létrehozott Cseh Irodalmi Akadémia elnöke lett.[12]
Munkássága
szerkesztésElső regénye, az 1967-ben megjelent Smuteční slavnost (Gyászszertartás) egy parasztgazda haláláról szólt, amelyet az 1950-es évekbeli szövetkezetesítés okozott. Az 1970-es évek végétől kezdve 1990-ig két elbeszéléskötetet és egy regénytrilógiát írt, amelyeknek témája a politikai kiábrándulás. További művei ebből az időszakból a kereszténység és a kommunizmus konflikturásól szólnak. Kiadta emlékiratait és naplóit, köztük a férje elvesztését feldolgozó 1999-es és 2000-es naplókat.[13]
- Forgatókönyvei[15]
- Gyászszertartás (1969, bemutatva 1990-ben), rendező Zdenek Sirový
- Bratr Zak (1972, TV-film), rendező Karel Pokorný
- Prítelkyne z domu smutku (1992, TV-sorozat)
- Ceremoniár (1996), rendező Jirí Vercák
- Jan Hus (2015, TV-sorozat)
- Jan Palach (2018), rendező Robert Sedlácek
Családja
szerkesztésElső férje, Jan Štern (1924–2012) költő és publicista, második férje Jiří Kantůrek (1932–1998) újságíró és televíziós publicista, 1989–1992 között a Csehszlovák Televízió igazgatója volt. Első házasságából született fiai: Ivan Štern (1949) közgazdász és Jan Štern (1953) televíziós dramaturg, producer.[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2020. augusztus 31.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ a b c Evidence zájmových osob StB
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Evidence zájmových osob StB
- ↑ Slovník české literatury po roce 1945 (cseh nyelven). Institute of Czech Literature, Czech Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2023. május 8.)
- ↑ https://www.novinky.cz/clanek/domaci-prehledne-seznam-vyznamenanych-28-rijna-40448640
- ↑ a b c Eva Kantůrková. www.slovnikceskeliteratury.cz (Hozzáférés: 2021. március 30.)
- ↑ a b c d B. R. Bradbrook: A Handbook of Czech Prose Writings: 1940-2005. (hely nélkül): Sussex Academic Press. 2007. 41–42. o. ISBN 978-1-84519-173-3
- ↑ A Decade of Dedication: Charter 77, 1977 to 1987. (hely nélkül): Human Rights Watch. 1987. 53–54. o. ISBN 978-0-938579-65-6
- ↑ Eva Kanturková. www.imdb.com (Hozzáférés: 2021. március 30.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Eva Kantůrková című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.