Magyar: A felvétel 2013. szeptember 21 -én készült a II. Rákóczi Ferencet ábrázoló miniaturáról. Linó, fa alapon. Mérete 9,6 cm x 12,3 cm. Mányoki Ádám hasonló festményének másolata. Mányoki Ádámnak II. Rákóczi Ferencről készült képmása a magyar barokk portréfestészet legszebb alkotása, de a festő oeuvre-jének is kiemelkedő darabja. Mányokinak e műve a fejedelem büszke egyéniségének, előkelő megjelenésének és nemes méltóságának legjobb megörökítője. z erdélyi fejedelmi családból származó Rákóczi a bécsi udvar körültekintő felügyelete alatt korszerű jezsuita nevelésben részesült. Neuhaus és Prága jezsuita iskoláiban megalapozott műveltségét főként ízlésének finomítása és művészi igényessége szempontjából itáliai útja tette teljessé, amelynek során hosszan időzött több jelentős városban. A szolgálatba állott Mányoki Ádám tevékenységétől nemcsak az európai fejedelemi udvarok művészi színvonalát elérő saját udvari művészetet, de politikai törekvéseinek képzőművészeti propagálását is remélte. E meggondolások vezették, amikor udvari festőjét 1709-ben hollandiai tanulmányútra küldte. Mányokinak Rákócziról készült képmása e holland tanulmányút tapasztalatainak összegzése. A kép a függetlenségi harc elbukása miatt emigrációba kényszerült fejedelem lengyelországi tartózkodása idején, 1712-ben Gdanskban készült. Mányoki a fejedelmet elöl hímzett díszes magyar öltözékben állítja elénk. Hajának, prémes kucsmájának sötétjéből övezett arcára erős fénysugár vetül, amely nemcsak vonásainak érzékeny megörökítését segíti, de Mányoki jellemábrázoló erejének legjavát is feltárja. Jól megfigyelhető, hogy a holland portréfestészet tanulmányozása hozzásegítette a festőt az egységes fény- és tónushatás érvényesítéséhez, lélekrajz és annak festői megoldását támogató mérsékelt ünnepélyesség képi egyensúlyához. Az uralkodói reprezentáció a bujdosó fejedelem arcképében csak rejtve, finom utalásokkal érvényesül. Palást módjára hátára vetett, elöl magyar ötvösművű mentekötő lánccal összekapcsolt bíborszínű dolmányát uralkodói hermelin béleli. Nyakában az aranygyapjas rendet viseli, amelyet 1709-ben kapott meg. A műről részletes elemzés a Száz szép kép című összeállításban olvasható, a Magyar Elektronikus Könyvtár kiállítótermében.