Félix Mayol

francia énekes, színész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 12.

Félix Mayol, (Toulon, 1872. november 18.Toulon, 1941. október 26.) francia énekes, színész. Félix Mayol a Belle Epoque (az úgynevezett „Boldog békeidők”) népszerű francia énekese és filmszínésze volt.

Félix Mayol
Adrien Barrère (1874–1931) rajza
Adrien Barrère (1874–1931) rajza
Életrajzi adatok
Születési névFélix Antoine Henry Mayol
Született1872. november 18.[1][2][3][4][5]
Toulon[6]
Elhunyt1941. október 26. (68 évesen)[1][5][7]
Toulon[8]
Pályafutás
Hangszerénekhang
Tevékenység
Hangminta
Viens poupoule

Félix Mayol weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Félix Mayol témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Mayol Toulonban született. Toulon és Marseille színpadain debütált. 1895-ben Párizsban énekesként sikert aratott nőies fellépéséseivel. Egy memoárjában közölt anekdotájában beszámol arról, hogy az elhagyott kaméliája hiányában − amelyet az elegáns férfiak akkoriban kabátjuk hajtókáján viseltek – vett helyette egy kis gyöngyvirágot. Ez aztán az emblémája lett. A valószínűtlen hajbojt, amelyet pedig a fején viselt, annyira híressé vált, hogy sokan kezdtén utánozni.

Első nagy sikerét 1896-ban érte el Théodore Botrel sanzonénekes „La Paimpolaise” című dalávak érte el. 1900-ban, az „À la cabane bambou-t” énekelte, majd szerződtette a Teatro alla Scala. Ott született 1902-ben az a dal, amely gazdaggá és híressé tette, a „Viens, poupoule!” − egy német dal feldolgozása.

1905-ben tért vissza a Párizsba egy divatos spanyol táncdal adaptációjával. Félix Mayol a Gaumont hangos rövidfilmjeiben is szerepelt. A filmvállalat ekkor lemezes hangrendszert használt. Mayolnak sok fonográfhengeren vagy hanglemezen készült felvétele még ma is létezik.

Mayol egész Franciaországot és a francia nyelvű országokat bejárta. A hírneve akkora volt, hogy még Charlie Chaplin is eljött hallgatni. Az 1914, 1918 közötti időszakot számos németellenes dal jellemezte, amelyek a csapatok morálját hivatottak fenntartani.

1938-ban hét búcsúshow-t tartott a párizsi közönségnek, és visszavonult Toulonba. Toulonhoz és különösen rögbi klubjához kötődve 60 000 aranyfrankot afományozott a jelenleg is a nevét viselő Mayol stadion építésének finanszírozására. Mayol vélt vagy valós homoszexualitása a cölibátushoz és nőies színpadi játékstílusához köthető. Akkoriban a dalszerzők és más írók gyakran emlegették Mayol és Mistinguett házasságát, amelyet a semmiből találtak ki. Mayol egyes dalai prostituáltakat, illetve olyan nőket ábrázolnak, akik mindig szívesen látják a szexuális találkozásokat.

Az emlékei szerint Mayolnak közel 500 dala van.

  • https://www.imdb.com/name/nm0562934/
  • 1905-ös gaumonti sorozat után Mayol további öt filmben, három némafilmben szerepelt, köztük a Le filon du Bouifban (Louis Osmont, 1922) és két korai hangos filmben, az „Aux urnes, citoyens!/Tu sera député” (Jean Hémard, 1932) és a „La dame de chez Maxim's” (Korda Sándor, 1933) Florelle főszereplésével.
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b GeneaStar
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 22.)
  7. Roglo
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)