Főmenü megnyitása
HypertextEditingSystemConsoleBrownUniv1969.jpg

A fényceruza egy kézi mutatóeszköz számítógépekhez.

Működési elve az, hogy a ceruza hegyében elhelyezett fényérzékelő amely fotoelektronikus cella érzékeli azt, amikor a képernyő frissítésekor rávillant. Ez az emberi szemnek nem tűnik villanásnak, mivel az érzékelésünk ehhez lassú, de az áramkör képes detektálni, hogy a villanás időpontjában az elektronsugár éppen mely pontján járt a képernyőnek. Csak katódsugárcsöves (CRT) monitorokkal vagy televízió-kal működik, LCD és folyadékkristályos eszközökkel nem. A szem nem észleli a monitor vibrálását csak ha alacsony képfrissítési rátát állítunk be. A fényceruzák számítógépes használatához sokszor kiegészítő szoftverek telepítése szükséges, mivel elég speciális és kevésbé elterjedt beviteli eszközről van szó.

TörténelemSzerkesztés

Az első világító tollat 1955 körül hozta létre az MIT Whirlwind projektjének részeként. Az 1960-as években a fényes tollak gyakoriak voltak az olyan grafikus terminálokon, mint az IBM 2250, és az IBM 3270 csak szöveges terminálokhoz is hozzáférhetőek voltak. A könnyed tollhasználatot 1980-as évek elején bővítették olyan zenei munkaállomásokra, mint a Fairlight CMI és a személyi számítógépek, például a BBC Micro. Az IBM PC kompatibilis CGA, HGC, és néhány EGA grafikus kártya is tartalmazott egy Tandy 1000 számítógépet, a korai Tandy 1000 számítógépet, a Thomson MO5 számítógépcsaládot, az Atari 8-bit, a Commodore 8-bit, néhány MSX számítógépek és Amstrad PCW otthoni számítógépek. Az MSX számítógépek esetében a Sanyo egy könnyű toll interfész patront készített. Mivel a felhasználónak hosszabb ideig meg kellett tartania a karját a képernyő előtt, vagy használnia kellett egy asztalt, amely a monitort eldönti, a fénysugár nem használható általános célú bemeneti eszközként.

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Fényceruza témájú médiaállományokat.