Férfi egyéni időfutam kerékpározás a 2012. évi nyári olimpiai játékokon

sportág a XXX. nyári olimpiai játékokon
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 14.

A 2012. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározás férfi egyéni időfutam versenyszámát augusztus 1-jén rendezték.

Férfi egyéni időfutam
a XXX. nyári olimpián
Adatok
HelyszínLondon, Surrey
Dátumaugusztus 1.
Versenyzők37 résztvevő
31 nemzetből
Érmesek
Aranyérem   Nagy-Britannia
Ezüstérem   Németország
Bronzérem   Nagy-Britannia

 ← 20082016 → 

Kvalifikáció

szerkesztés

A 2011-es UCI World Tour első tizenöt helyezettje, a Europe Tour első 7, az America Tour első 4, az Asia Tour legjobb két helyezettje, valamint az Oceania és az Africa Tour legerősebb országai egy-egy versenyzővel képviseltethette magát. Az időfutam-világbajnokság alapján néhány ország indíthatott egy plusz versenyzőt is, ezek Németország, az Egyesült Királyság, Svájc, Ausztrália, Hollandia, Kazahsztán, Dánia, Spanyolország, Svédország és Kanada voltak.

Előzetes esélyek

szerkesztés

A verseny pekingi címvédője a svájci Fabian Cancellara volt, akitől ezen a versenyen is jó teljesítményt várt mindenki. Ám miután a mezőnyversenyen bukott, valamint megfejelt egy kordont is az esés után, kétségessé vált az indulása. Miután kiderült, hogy nem tört el a kulcscsontja a baleset során, úgy döntött, indul az időfutamon.[1]

A Tour de France győztese, Bradley Wiggins is komoly favoritnak számított, miután a francia körversenyen mindkét időfutamot nagy fölénnyel nyerte meg. A világbajnok Tony Martint sérülések hátráltatták, így kihagyta a Tourt, hogy az olimpiára már teljesen egészséges lehessen.[2]

További esélyesek voltak a fiatal amerikai Taylor Phinney, a Wigginshez hasonlóan ugyancsak brit, az őt a Touron megszorongató Chris Froome, Luis León Sácnhez, Marco Pinotti, Michael Rogers és Sylvain Chavanel.

 
A Hampton Court Palace, ahonnan indult a mezőny, és ahol a finis is volt.

A verseny rajtja és célja a Hampton Court Palace volt, a versenyzőknek egyetlen kört kellett megtenniük a 44 km-es szakasz során. Az útvonal keresztülhaladt délnyugat-Londonon, Kingstonon és Surrey-n.[3]

Végeredmény

szerkesztés
 
A győztes brit Bradley Wiggins két kilométerrel a cél előtt, a Bushy Parknál

A nevezési listát augusztus elsején hozták nyilvánosságra.[4]

# Versenyző Idő
1  Arany   Bradley Wiggins (GBR) 50:39.54
2  Ezüst   Tony Martin (GER) 51:21.54
3  Bronz   Chris Froome (GBR) 51:47.87
4   Taylor Phinney (USA) 52:38.07
5   Marco Pinotti (ITA) 52:49.28
6   Michael Rogers (AUS) 52:51.39
7   Fabian Cancellara (SUI) 52:53.71
8   Bert Grabsch (GER) 53:18.04
9   Jonathan Castroviejo (ESP) 53:29.36
10   Janez Brajkovič (SLO) 54:09.72
11   Lieuwe Westra (NED) 54:19.62
12   Vaszil Kirijenka (BLR) 54:30.29
13   Edvald Boasson Hagen (NOR) 54:30.87
14   Lars Bak (DEN) 54:33.21
15   Jakob Fuglsang (DEN) 54:34.49
16   Gustav Larsson (SWE) 54:35.26
17   Philippe Gilbert (BEL) 54:39.98
18   Nélson Filipe Oliveira (POR) 54:41.57
19   Jack Bauer (NZL) 54:54.16
20   Gyenyisz Menysov (RUS) 54:59.26
21   Ramūnas Navardauskas (LTU) 55:12.32
22   Lars Boom (NED) 55:29.74
23   Alekszandr Vinokurov (KAZ) 55:37.05
24   Beppu Fumijuki (JPN) 55:40.64
25   Maciej Bodnar (POL) 55:49.67
26   Magno Nazaret (BRA) 55:50.77
27   David McCann (IRL) 56:03.77
28   Ryder Hesjedal (CAN) 56:06.18
29   Sylvain Chavanel (FRA) 56:07.67
30   Michael Albasini (SUI) 56:38.38
31   Aszan Bazajev (KAZ) 56:40.77
32   Luis León Sánchez (ESP) 56:59.16
33   Tomás Gil (VEN) 57:05.12
34   Mouhcine Lahsaini (MAR) 57:25.24
35   Fabio Duarte (COL) 57:34.20
36   Alireza Haghi (IRI) 57:41.44
37   Ahmet Akdilek (TUR) 59:11.19
  Daniel Martin (IRL)