Füllesztés
A füllesztés a faanyag kezelésének egyik módja, melynek során fülledést idéznek benne elő. A befülledés a faanyag lebomlásának – korhadás, gombásodás – kezdeti fázisa. Elsősorban kidőlt, kivágott, helytelenül tárolt fákban fordul elő, azonban fülledéses mintázatok stressz alatt álló élő fákban is előfordulhatnak. A lebomlási folyamat súlyvesztést és szilárdságvesztést okoz, azonban ezek mellett az anyagban gombák okozta egyedi mintázatok és elszíneződések keletkeznek. Ez a természetes elszíneződési folyamat a faanyagokkal foglalkozó mesterségekben hasznosítható, sőt keresett, és ezért sokszor mesterségesen is előidézik.[1]
Típusai szerkesztés
A fülledéses mintázatok három fő típusra oszthatóak: pigmentáció, fehér/barna korhadás és zónavonalak. A három típus közül egyet vagy többet is találhatunk, azok különféle mértékben lehetnek jelen ugyanabban a bomlásnak induló faanyagban. Mind a lombos, mind a tűlevelű fák érintettek, viszont a zónavonalak és a fehér rothadás gyakrabban fordul elő a keményfákon, a fehér-korhasztó gombák enzimatikus különbségei miatt. A barna korhadás gyakrabban fordul elő a tűlevelűekben.
Pigmentáció szerkesztés
A pigmentációs gombák leggyakoribb csoportjai a penészgombák és a tömlősgombák. A pigmentáció akkor fordul elő, amikor a gombák extracelluláris pigmentet termelnek a fa belsejében. A kékülés szintén a pigmentáció egyik formája, azonban a kékülés pigmentjei általában kötődnek a gombafonalak sejtfalaihoz.[2] Észlelhető színváltozás akkor látszik, ha elegendő gombafonal koncentrálódik egy területre.[3] A pigmentáló gombák is lebontják a faanyagot, azonban ennek tempója lassabb, mint a fehér-korhasztó gombáké.[4]
Fehér és barna korhadás szerkesztés
A fehér foltok és a kifakult hatás a fülledt fában a fehér-korhasztó gombáknak köszönhető. Elsősorban a keményfákon fordul elő. A fehér-korhasztó gombák a lignint dolgozzák fel, ezzel kifehérítik az adott területet, míg a barna korhadás gombái a cellulózt fogyasztják. Mindkettőnél jelentős az anyag szilárdság- és súlycsökkenése. Ha ez a lebomlás kontrollálatlan, akkor a fát használhatatlanná teszi.[5]
szerkesztés
A sötét pettyeket, kanyargósan futó vörös/barna/fekete vékony csíkokat zónavonalaknak nevezzük. Ez a fajta lebomlás nem specifikus gombafajok miatt fordul elő, hanem egy interakciós zóna, amelyben a különböző gombák akadályokat állítottak fel forrásaik védelme érdekében.[6] Ilyet egyetlen önmagát körülvevő gomba is okozhat. A vonalak gyakran kemények. A zónavonalak maguk nem károsítják a fát, a létrehozásáért felelős gombák azonban gyakran. A legkeresettebb füllesztett faanyagoknál a zónavonalakból sok van, azok hálószerűen befutják az anyagot.
A füllesztés ideális körülményei szerkesztés
A faanyag természetes lebomlásánál adott feltételek megegyeznek a gombák növekedéséhez szükséges feltételekkel: nitrogén, mikro-tápanyagok, víz, hőmérséklet, oxigén és idő.[3]
- Víz: Legalább 20%-os nedvességtartalmat kell biztosítani, hogy a gomba elszaporodása/terjedése megtörténjen.[7]
- Hőmérséklet: A gombák többsége 10 és 40 °C közötti meleg hőmérsékletet részesít előnyben, a gyors növekedéshez a legideálisabb hőtartomány 20 és 32 °C között van.[8]
- Oxigén: A gombák nem igényelnek sok oxigént, de a hiánya gátolja a növekedést. A víz alatt fekvő (pl. úsztatott) fa nem tartalmaz elegendő oxigént, és nem alakulhat ki a gombásodás.[9][10]
- Idő: A különböző gombáknak különböző idő szükséges az elszaporodáshoz. Egy kutatás azt mutatta, hogy a Trametes versicolor és a Bjerkandera adusta párosításnak nyolc hét kellett egy 4 cm élhosszúságú juharfahasáb teljes kolonizálásához. A folyamat ezután is folytatódott, de akkor már a fa szerkezeti egysége csökkent. Ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy a Polyporus brumalis és a Trametes versicolor párosításnak 10 hét kellett ugyanolyan méretű hasábban való teljes elterjedésre.[11]
A füllesztés leggyakoribb fafajtái szerkesztés
Az Ohio Természeti Erőforrások Tanszékén végzett kutatás szerint a világosabb keményfák a legmegfelelőbbek a füllesztéses mintázatok kialakítására, például juhar (Acer spp.), nyír (Betula spp.) és bükk (Fagus spp.).[12][13]
A leggyakoribb fabomlasztó gombák a füllesztésben szerkesztés
A mesterséges füllesztésben a legproblémásabb tényező az, hogy egyes gombák nem képesek egyedül a fát kolonizálni, szükségük van arra, hogy más gombák megelőzzék őket a kedvező feltételek megteremtése érdekében. Az elsődleges és másodlagos kolonizáló gombák hullámokban haladnak előre, ahol az elsődleges kolonizálók kezdetben elfoglalják az erőforrásokat, megváltoztatják a fa pH-értékét és szerkezetét, majd védekeznek – védekezniük kell – a másodlagos kolonizátorok ellen, amelyek ekkor már képesek az átalakult terület kolonizálására.[2][14]
A Ceratocystis spp. (Ascomycetes) a leggyakoribb kékítő gomba. A Trametes versicolor (Basidiomycetes) az egész világon megtalálható, és a keményfák gyors és hatékony fehérkorhasztását végzi. A Xylaria polymorpha (Pers. Ex Mer.) Grev. (Ascomycetes) a fehérítéséről ismert, de egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyike azon kevés gombáknak, amelyek zónavonalakat állítanak fel anélkül, hogy más gombák ellenkeznének.[2][15][16]
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Robinson, Sara (2009-04-14). "Spalted wood: Find out how wood and fungi interact to create beautiful boards". Fine Woodworking. Taunton Press
- ↑ a b c Rayner, A.D.M., and Boddy, L. (1988). Fungal Decomposition of Wood. Its biology and Ecology. John Wiley and Sons: New York.
- ↑ a b Zabel, R.A., and Morrell, J.J. (1992). Wood Microbiology. Decay and Its Prevention. Harcourt Brace Jovanovich, Academic Press, INC: New York
- ↑ Richter, D.L., and Glaeser, J.A. 2015. Wood decay by Chlorociboria aeruginascens (Nyl.) Kanas (Helotiales, Leotiaceae) and associated basidiomycete fungi. International Biodeterioration & Biodegradation 105:239-244
- ↑ Liese, W. (1970). Ultrastructural aspects of woody-tissue disintegration. Annual Review of Phytopathology 8, 231-257.
- ↑ Rayner, A.D.M., and Todd, N.K. (1982). Population Structure in Wood-Decomposing Basidiomycetes. Cambridge University Press: New York.
- ↑ Eaton, R.A., and Hale, M.D.C. (1993). Wood: Decay, Pests, and Protection. Chapman & Hall: New York.
- ↑ Humphrey, C.J., and Siggers, P.V. (1933). Temperature relations of wood-destroying fungi. Journal of Agricultural and Resource Economics 47, 997-1008.
- ↑ Fogarty, W.M., & Ward, O.P. (1973). Growth and enzyme production by Bacillus subtilius and Flavobacterium pectinovorum in Picea sitchensis. Wood Science and Technology 7, 261-270.
- ↑ Van der Kamp, B.J., Gokhale, A.A., and Smith, R.S. (1979). Decay resistance owing to near-anaerobic conditions in black cottonwood wetwood. Canadian Journal
- ↑ Robinson, S.C.; Richter, D.L.; Laks, P.E. (2007-04-01). "Colonization of sugar maple by spalting fungi". Forest Products Journal (April 2007). Retrieved 2008-11-25.
- ↑ Ohio Department of Natural Resources. (2005). Spalted Wood. Division home page: Forest Industries.
- ↑ Robinson, S.C., Laks, P.E. (2010a). Wood species affects colonization rates of Chlorociboria sp. International Biodeterioration & Biodegradation 64:305-308.
- ↑ Holmer, L., Renvall, P., & Stenlid, J. (1997). Selective replacement between species of wood-rotting Basidiomycetes, a laboratory study. Mycological Research 6, 714-720.
- ↑ Croan, S.C. (2000). Evaluation of white-rot fungal growth on Southern Yellow Pine wood chips pretreated with blue-stain fungi. The International Research Group on Wood Preservation: U.S. Department of Agriculture, Forest Service. 31st Meeting.
- ↑ Campbell, A.H. (1933). Zone lines in plant tissues. I. The black lines formed by Xylaria polymorpha (Pers.) Grev. in hardwoods. Annals of Applied Biology 21, 1-22.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Spalting című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.