Für Elise (zongoramű)
A 25. (a-moll) bagatell, ismertebb nevén a Für Elise című darab Beethoven egyik legismertebb zongoraműve. A szerző halálát követő negyvenedik évben adták ki először nyomtatásban, miután Ludwig Nohl felfedezte és lemásolta az azóta elveszett eredeti kéziratot. A mű címzettje, Elise sokáig rejtély maradt.
| Für Elise | |
| bagatell | |
 | |
| Az első kiadás kottája | |
| Zeneszerző | Ludwig van Beethoven |
| Opusszám | op. 59. |
| Keletkezés | 1810 |
| Megjelenés | 1867 |
| Hangnem | a-moll |
| Hangszerelés | zongora |
| Időtartam | cca. 2' 50" |
A rövid mű rendkívüli népszerűségét annak is köszönheti, hogy a kezdő zongorázni tanulók számára is egy könnyű darab, ezért szinte minden zongora tankönyvben szerepel.
Klaus Martin Kopitz német zenetudós szerint Elise Elisabeth Röckel volt, egy szoprán énekesnő, aki Bécsben ismerte meg a Beethovent, amikor 1807-ben tenorénekes bátyja Florestant énekelte a Fidelioban. Elisabeth Röckel 1810-ben egy másik zeneszerzőhöz, Hummelhez ment ugyan férjhez, de a bagatell keletkezésekor igen közel állt Beethovenhez.
| Meghallgatható egy wikiszerkesztő előadásában: |
Irodalom szerkesztés
- Klaus Martin Kopitz, Beethoven’s ‘Elise’ Elisabeth Röckel: a forgotten love story and a famous piano piece, The Musical Times, vol. 161, no. 1953 (Winter 2020), p. 9–26 (PDF)
