Farmakon

egyértelműsítő lap

Farmakonnak nevezzük mindazokat az anyagokat, amelyek az élő rendszerek normális fiziológiás és biokémiai működését befolyásolni képesek, azzal kölcsönhatásba lépnek, és amelyeket elsődlegesen terápiás céllal a medicina felhasználhat. Más megfogalmazásban: emberi és állati betegségek gyógyítására alkalmas vegyületek. A farmakonok legtöbb esetben úgynevezett testidegen anyagok (xenobiotikumok), de némely esetben a szervezet molekulái is használhatók farmakonként (pl. a hormon). A tápanyagat azonban nem tekintjük farmakonoknak.[1][2]

Az élő szervezet és a farmakonok kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány a farmakológia, amely a farmakont két fő aspektusból vizsgálja. Az egyik a farmakodinámia, amely azokkal a hatástani eseményekkel foglalkozik, amelyeket a farmakon indít meg a szervezetben (hatásmechanizmus). A másik aspektus a farmakokinetika, amely azt elemzi, hogy a szervezet miként hat a farmakonra, azaz a molekula szervezeten belüli sorsát vizsgálja.[3][4]

A farmakon önmagában még nem gyógyszer. Gyógyszerré – vagyis gyógyításra alkalmas szerré – akkor válik, ha megfelelő gyógyszerformává alakítják.

Bár a magyar szaknyelvben a farmakon jelentése csak a gyógyszerhatóanyagra korlátozódik, a szó származását tekintve a görög nyelvben (pharmacon) a jelentése: gyógyszer, méreg, kábítószer.[1] A magyar szaknyelv a mérgekre a toxikon szót használja.


JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 21–22. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
  2. Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: Integrated Pharmacology. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 3–10. oldal. ISBN 0 7234 3221 X
  3. Szekeres László: Általános és szervetlen kémia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1966. 3. kiadás, 21–52. oldal.
  4. Smith, C. M., Reynard, A. M.: Textbook of Pharmacology. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, W. B. Saunders Company, 1992. 3–4. oldal, ISBN 0-7216-2442-1