Fekete földitök

növényfaj

A fekete földitök (Bryonia alba) a tökfélék családjába tartozó, Közép- és Dél-Európában honos évelő kúszónövény. Mérgező. Egyén elnevezései: fekete gönye, büdös gönye, kúszó répa.

Fekete földitök
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Bryonia
Tudományos név
Bryonia alba
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete földitök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete földitök témájú médiaállományokat és Fekete földitök témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A fekete földitök évelő egylaki kúszónövény. Barnássárga, vaskos (akár 2-3 kg-os is lehet) gyökértörzse répaszerűen megvastagodott, többfejű; belül sárgásfehér, nyálkás, kellemetlen szagú és ízű. Szára 2-4 méter hosszúra is megnő, elágazó, levélkacsokkal felkapaszkodó. Szórt állású, 5-8 cm széles, ötkaréjos levelei érdesen szőrösek. A levél karéjai egyenlőtlenül öblösek, hegyesen fogasak.

Május-júniusban virágzik. Virágzata a levelek hónaljából eredő sátorozó fürt. A virágok váltivarúak, de egy növényen mind porzós, mind termős virágok megtalálhatóak. A porzós virágok zöldesfehérek, kocsányuk hosszú. A harangszerű termős virágok valamivel kisebbek (kb. 1cm-esek).

Termése fekete (soha nem piros), gömbölyű, borsónyi bogyó, amelyben 4-6 lapított, tojásdad mag található.

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Európában (annak nyugati, délnyugati része kivételével), valamint Nyugat-Ázsiában (Iránig) honos. Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon gyakori.

Cserjésekben, erdőszélen, parlagokon található; bokrokra, sövényekre, kerítésekre kapaszkodik.

Jelentősége szerkesztés

Gyökértörzse, szára és termése egyaránt tartalmaz bőrirritáló, hashajtó brionidint, az idegrendszert bénító brionint (mindkettő glikozid), briresin gyantát, kevés illóolajat, cseranyagot és alkaloidákat. Ízük keserű és csípős, szaguk frissen kellemetlen. A száraz növény is mérgező. A bogyóban likopin festékanyag, a magban szaponin is található.

Ha a legelő állatok elfogyasztják, a mérgezés tünetei hányás, véres, híg hasmenés, gyakori vizelés, láz, görcsök, súlyos esetben a légzésbénulás pusztuláshoz vezethet. A vemhes állatok elvetélhetnek. Bőrrel érintkezve gyulladást, hólyagosodást indukál. Az ember esetében felnőtteknél 30-40, gyerekeknél 15-20 bogyó elfogyasztása halálos lehet.

Gyógynövényként kellemetlen mellékhatásai miatt emberek esetében csak külsőleg alkalmazzák reuma és ízületi bántalmak ellen. Állatoknál hashajtóként és vizelethajtóként használják.

Források szerkesztés