Főmenü megnyitása
Cumulus felhő
Felhőesztétika

Felhők alatt azokat a diszperz rendszereket értjük, amelyek a fény útjában jól látható akadályt képeznek akkor, ha a vízcseppek vagy jégkristályok elegendő koncentrációban vannak jelen a légkörben. Amennyiben a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, megindul a levegőben lévő vízgőz kicsapódása (kondenzáció). Ehhez feláramlás, vízgőz, füst, kondenzációs, illetve jégképző magvak szükségesek. [1]

KépződéseSzerkesztés

 
Galyatető a felhőtenger fölött, a Kékesről fényképezve
 
Orografikus felhő képződése hegycsúcs fölött

A felhő a levegőbe felszálló vízpárából kialakult, a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza, amelyből csapadék, eső, vagy jégeső keletkezhet. A talaj közelében lévő formája a köd.

A feláramlásnak négy oka lehet:

  1. a talaj felmelegedése,
  2. orográfiai (amikor a vízszintes légáramlást a domborzat emelkedésre kényszeríti),
  3. a felszíni légtömegek összeáramlása (konvergencia),
  4. időjárási frontok

A felhőelemek esési sebessége a felhőben:

 

ahol

  esési sebesség

  nehézségi gyorsulás

  viszkozitás

  a cseppek sűrűsége

  a levegő sűrűsége

  a cseppek sugara

Mivel az   nagyon kicsiny, a   esési sebesség is kicsi lesz. Még a nagyobb sugarú cseppek esetén is az a helyzet, hogy a felhőben jelen lévő feláramlás miatt csak akkor hullanak ki, ha csapadékelemmé tudnak növekedni.

OsztályozásaSzerkesztés

 
Felhők osztályozása magasságuk és kiterjedésük alapján.

A felhőfajták osztályozását legelőször Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós publikálta 1802-ben a Meteorológiai Évkönyvben. Osztályozásában 5 alaptípust különböztetett meg, majd ezt 12-re bővítette. Még ebben az évben egy angol műkedvelő meteorológus, aki a felhőfajták nevét is kigondolta, 7 alaptípus szerint osztályozott. Münchenben az 1891-es nemzetközi meteorológiai konferencián létrehoztak egy bizottságot, melynek feladata egy felhőatlasz elkészítése volt. Az első atlaszt 1896-ban adták ki.

Jelenleg a meteorológia 10 fő felhőtípust, felhőfajt különböztet meg, aszerint, hogy milyen magas a felhő alapja, vertikális kiterjedése és alakja. Ezen kívül sok speciális felhőt ismerünk (például: kondenzcsíkok, éjszakai világító felhők). A felhők tipizálásánál tehát vizsgálják a felhők méretét, alakját, szerkezetét, textúráját, fényhatását, színét, a felhőalap magasságát.

Forma szerinti megkülönböztetésükSzerkesztés

Forma szerint 14 felhőtípust ismerünk.

Anyaguk szerinti osztályozásSzerkesztés

Anyaguk szerint megkülönböztetünk:

  • vízfelhőket,
  • jégfelhőket,
  • vegyes halmazállapotú felhőket

A vízfelhők sűrűek és sötétek, jellemző sajátosságuk a bennük lévő vízcseppek nagysága és az adott térfogatban lévő száma. A cseppek sugara 0,005-0,05 mm között változhat, számuk köbcentiméterenként száztól több ezerig terjed.

A jégfelhők ritkás, finom szerkezetű, világos képződmények, a napfényt alig tompítják. A bennük lévő jégkristályok jóval nagyobbak, mint a vízfelhőben lévő cseppek, számuk köbcentiméterenként mindössze egy.

A vegyes halmazállapotú felhőkben vízcseppek, túlhűlt cseppek, jégkristályok és amorf jég található. A vegyes halmazállapotú felhők mindig sötétek, sűrűek, a cseppek és a kristályok száma a fejlődési fázistól függ.

Magasság szerinti osztályozásSzerkesztés

Magasság tekintetében az alábbi négy csoportra osztják a felhőket (zárójelben a mérsékelt övi átlagos előfordulási magasságuk olvasható):

  • Magas szintű felhők (6–13 km)
  • Közepes szintű felhők (2–6 km)
  • Alacsony szintű felhők (talajfelszín és 2 km között)
  • Függőleges felépítésű felhők, amelyeknek alapja 2 km alatti, teteje pedig 10–12 km-en is lehet.

A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van.

A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek általában jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből, az alacsony szintűek döntően vízcseppekből állnak.

Az éjszakai világító felhők (vagy poláris mezoszférikus felhők) a legnagyobb magasságban megfigyelt felhők,[2] amelyek a mezoszférában helyezkednek el 76 és 85 kilométeres magasságban.

Alak szerinti osztályozásSzerkesztés

 
A szárazföld felett felmelegedett levegő feláramlása révén keletkezett felhők

A felhők alakja az őket létrehozó fizikai folyamatoktól függ. A lassú lehűlés rétegfelhőket eredményez, a gyors felszálló mozgás gomolyfelhőket hoz létre. Három fő felhőformát különböztetünk meg:

  • a réteges jellegű felhők vízszintes kiterjedése a függőleges kiterjedéshez képest nagy
  • a gomolyos jellegű felhők függőleges kiterjedése a vízszinteshez képest nagy
  • a vastag rétegek kiterjedése mindkét irányban nagy

TípusaiSzerkesztés

A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők összesített rendszerezését. Az egyes felhőfajták képeit a Nemzetközi Felhőatlasz[3] tartalmazza. A felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz.

ElnevezésükSzerkesztés

A felhők elnevezését és osztályozását elsőként Luke Howard angol kémikus alkotta meg az 1850-es években. A jelenleg használt kifejezések Abercromby & Hildebrandsson nevéhez fűződnek. Az alosztályok (genus) a Linnean rendszer szerint vannak megalkotva. A neveket a latin nyelvből vették át, miszerint:

  • cirrus, jelentése: hajtincs
  • stratus, jelentése: réteges
  • cumulus, jelentése: domb
  • nimbus, jelentése: eső

A "cirr" előtag mindig a magas, az "alto" pedig mindig a közepes szintre utal.

Felhőfajok
Kép Latin név Rövidítés Magyar név Szint Rövid leírása
 
Cirrus
Ci
pehelyfelhő
magas
5-15 km magasságban képződik, fehér, finom rostokból, jégkristályokból áll
 
Cirrocumulus
Cc
bárányfelhő
magas
Szabályos elrendezésű, önárnyék nélküli, különálló vagy egybeolvadó fodorszerű gomolyagok
 
Cirrostratus
Cs
fátyolfelhő
magas
Rostos, fonalas vagy sima szerkezetű áttetsző, fehéres ködfátyol.
 
Altocumulus
Ac
párnafelhő
középmagas
Fehér vagy szürke, önárnyékkal[4]rendelkező gomolyfelhő, párnafelhő.
 
Altostratus
As
lepelfelhő
középmagas
Csíkos, rostos, sima rétegű, szürkés, kékes felhőlepel, mely az egész égboltot beterítheti.
 
Stratocumulus
Sc
gomolyos rétegfelhő
alacsony
 
Stratus
St
rétegfelhő
alacsony
 
Cumulus
Cu
gomolyfelhő
alacsony
 
Nimbostratus
Ns
esőrétegfelhő
több szintet átfog
 
Cumulonimbus
Cb
zivatarfelhő
több szintet átfog

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dr. Koppány, György. Felhők, Búvár zsebkönyvek. Budapest: Móra Ferenc könyvkiadó (1978. december 8.) 
  2. Simons, Paul. „Mysterious noctilucent clouds span the heavens”, TimesOnline (Hozzáférés ideje: 2008. október 6.) 
  3. WMO: Home (angol nyelven). International Cloud Atlas. (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
  4. A Nap által megvilágított felhő fénnyel ellentétes oldalán önárnyék keletkezik.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Felhő témájú médiaállományokat.