Főmenü megnyitása
  Egynyelvű finn települések (valamint a számi nyelvű lakosság Lappföldön)
  Finn többségű kétnyelvű települések
  Svéd többségű kétnyelvű települések
  Egynyelvű svéd települések
A finnországi svédek elhelyezkedése lakóhely szerint

Finnországi svédnek (finnül suomenruotsalaiset, svédül finlandssvenskar) olyan finn állampolgárokat hívnak, akik a svéd kisebbséghez tartoznak, és svédül beszélnek. 2007 végén Finnország lakosságából 289 596 fő (5,46%)[1] a svéd kisebbséghez tartozott. A finnországi svédek közé a Finnországban született és nevelkedett svédek tartoznak, a Finnországba bevándorló svédek nem, bár ők is svéd nyelvűek. 2007-ben a Finnországban regisztrált svéd nyelvű lakosság száma hivatalosan 289 339 fő volt.[1] A közigazgatási rendszer nyelvi szempontból is a következő csoportokat különbözteti meg: kétnyelvű egy település, ha a másik nyelvet 8%-a beszéli a lakosságnak, vagy ez a szám eléri a 8000 fő, ha nem érik el ezt a számot, akkor a település egynyelvű. Ha egy megyének csak kétnyelvű települései vannak, akkor a megye is kétnyelvűnek számít. A finnt beszélik szinte az egész országban, a svéd nyelvet csak egy szűkebb területen. A legtöbb svéd anyanyelvű tartományokban él a part mentén.

A finnországi svédek által beszélt nyelvet finnországi svédnek (finnül suomenruotsi) nevezik. A svéd nyelvű kisebbség a mai Finnország területére az 1100-1200-as évektől kezdődően telepedett le. Ahhoz, hogy megértsük a helyzetüket, a múlt századba kell visszanyúlnunk. A svéd fennhatóság után 1809-től Oroszországhoz tartozó Finn Nagyhercegségben a mai független állam körvonalai kezdenek kirajzolódni. Az 1810-es évekről számított finn nemzeti ébredés során fellépő finn nemzeti érzelmű gondolkodók és politikusok megjelenése a végrehajtó hatalommal rendelkező svéd nyelvű nemességet és polgárságot pozícióik meggyengítésével és elvesztésével fenyegette. Ettől kezdve a finn és svéd csoportok viszonyát az uralkodó politikai helyzet határozta meg.Az 1870-80-as években a finn nyelvű elit ki akarna terjeszteni befolyását az államgépezetre, míg a svéd nyelvűek meg akarnák őrizni pozíciójukat, bár a status quo felülvizsgálatára készek voltak. Az 1890-es években az addig főleg nyelvi színben jelentkező vita nyíltan politikaivá vált.

Nyelvi kérdésSzerkesztés

A Finn Alkotmány kimondja, hogy az ország nemzeti nyelve a finn és a svéd, és minden állampolgárnak joga van anyanyelvének használatához az élet minden területén. Ugyanebben a szellemben hozták a nyelvi törvényt 1922-ben (kiegészítések: 1935 és 1962, 1975). A nyelvi kérdés másodszor egy, az 1870-80-as évekhez hasonló időszakban került a politikai színtér középpontjába, amikor az 1920-30-as években szintén egy újonnan a hatalomgyakorlás közelébe emelkedett társadalmi réteg, a paraszti hátterű és finn nyelvű politikusok kérnek részt a hatalomból. A tét ismét egy feltörekvő társadalmi csoport hatalomra kerülése. Az államhatalom finnesítése mellett nagy harc folyt pl. az akkoriban egyetlen társadalmi felemelkedést biztosító oktatási intézmény, a helsinki egyetem meghódításán. A nyelvi viták minden korszakban konszenzusos véget érnek; a nemzeti egység és az önállóság érdekében a finn és svéd nyelvű politikai erők kompromisszumra jutottak a nyelvi kérdésben, világosan kijelölték a két nyelvarányait és jelenlétét az államgépezetben, oktatásban stb.

OktatásSzerkesztés

Finnországban az egész oktatás kétnyelvű, az óvodától kezdve az egyetemekig találkozhatunk svéd nyelvű intézménnyel. Számukra könnyebb ezekbe az intézményekbe bejutni, hiszen arányaikban több a férőhely számukra, mint azoknak, akik finn anyanyelvűek. Az egyetemi felvételiknél az ún. kontingens-elv érvényesül: a népességi arányaiknak megfelelően kisebb számban felvételiző svéd anyanyelvű diák elért pontszámától függetlenül az előre megállapított kontingensben bejut az egyetemre, még a finn nyelvű jelölt a szigorú pontszámhatárok szerint. Ezt azzal magyarázzák, hogy hiányzik a svéd nyelvű szakember. A társadalmi-politikai problémaként kezelt nyelvtanulási ügyet a finnek számára kötelező svéd nyelvtanítás jelenti. A "kötelező svéd" miatt politikai viták alakultak ki. Egyelőre győzött az a vélemény, hogy a svéd nyelvismeret ablak Európára és az indoeurópai nyelvekre, a szoros északi együttműködés és a skandináv kereskedelem és érintkezés eszköze a finn nyelvvel ellentétben.Az országos hatáskörű Oktatási Hatóságon belül 1920 óta a svéd nyelvű iskolákat felügyelő részleg működik. Az önkormányzat köteles svéd nyelvű (és a svéd többségű településeken finn nyelvű) általános iskolát működtetni, ha arra 13 (1984-ig 18) gyerek részéről igény mutatkozik.Felsőfokon három svéd nyelvű egyetem működik, nem beszélve a helsinki egyetem svéd nyelvű professzori katedráiról.

Híres finnországi svédekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Suomenruotsalaiset című finn Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Bárdi Nándor (szerk.): Az Åland-szigetek önkormányzata, Kisebbségi adattár 2., Budapest 1992.
  • Frank Horn: A finnországi svédek. In Várady Eszter (szerk.): Finnországi kisebbségek, finn kisebbségek, Kalevala Baráti Kör, Budapest 1994, 9-21. o.
  • Köpf Eszter: A finnországi svéd kisebbség helyzete, Regio 1996/1.
  • Richly Gábor: Nacionalizmus és svéd kisebbség a két világháború közötti Finnországban, Regio 1997/2. 85-101. o.
  • [1] Várady Eszter: Svédek Finnországban, Finnek Svédországban. Educatio folyóirat 1993/II.
  • [2] Vizi Balázs: Az skandináv államokban, különös tekintettel a Finnországban élő lapp kisebbségek jogi státuszának összevetése a hazai kisebbségi jogi szabályozással. Budapest, 1998.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés