Főmenü megnyitása

A fogadalmi ajándékok (az ókori görögöknél: anatémata; a rómaiaknál: vota) adományozását az emberek bármely kivánságuk eléréséért vagy a már elért kívánság fejében nyújtják, már az ókor óta.

TörténeteSzerkesztés

A kézműves munkája sikeréért szerszámát, a zenész lantját, a festő ecsetjét, a harcos fegyverét, a gyilkos tőrét, a halász hálóját, a földműves ekéjét ajánlotta fel; a beteg felgyógyulása emlékére valamely votiv tárgyat (pl. csinált szemet) mások az istentiszteletre szükséges edényeket és ruhákat tettek az istenek oltárára a görögöknél, rómaiaknál egyaránt. Athénban azonban bűn elkövetése miatt is kellett ilyen fogadalmi ajándékokat felajánlani. A görögöknél azonkívül levágott hajat is használtak fogadalmi emlékül. Művészeti tekintetben azért nevezetesek a fogadalmi ajándékok, mert sokszor igen szép műemlékekkel gazdagították a régiek az egyes alkalmakkor templomaikat (különösen Delfiben és Olimpiában) és köztereiket. Igy Athénban az Akropolisz aljában egész utcát a háromlábasok utcájának (tripusok utcája) neveztek az ott felállított tripusokról, amelyek közül egy maig is fennáll (Lisikrates karvezető emléke) s a korintusi oszloprendnek emlegetett mintájául szolgál. A veszély elhárítása, valamely bajból való kiszabadulás, valamely tervnek szerencsés megvalósíthatása (háborúban vagy békében) stb. mindig alkalmul szolgáltak, hogy akár maga az állam (vota publica), akár egyesek (vota privata) megfelelő fogadalmakat tegyenek, s az istenek segítségébe vetett bizalmukat vagy előre, vagy a szerencsés eredmény után kézzelfoghatóan is nyilvánítsák.