Foggiai dialektus
A foggiai dialektus (saját elnevezése fuggiànë, olaszul foggiano) az olaszországi Puglia régió Foggia városában körülbelül százhatvanezer ember által használt újlatin (délolasz) nyelvjárás, pontosabban az italo–dalmát nyelvek közé tartozik. Közelebbi rokonságban a nápolyi nyelvjárásokkal áll. Keletkezése a rómaiak által ott beszélt vulgáris latin dialektusokra vezethető vissza. A pugliai dialektusok – a regionális nyelvként elismert nápolyi nyelvvel szemben – az olasz nyelv déli változatainak számítanak.
| Foggiai Fuggiànë | |
| Beszélik | Olaszország |
| Terület | Puglia, Foggia városa |
| Beszélők száma | ~160 000 fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád → itáliai ág → újlatin nyelvek → italo–dalmát csoport → foggiai |
| Írásrendszer | Latin ábécé (olasz) |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | — |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | — |
| ISO 639-2 | — |
Jellemzői szerkesztés
A sztenderd olasz nyelvtől eltérően a foggiai dialektusban az allofónokkal együtt 14 magánhangzó is lehetséges. Legjellemzőbb az alig ejtett elmosódott ö-szerű hang, a schwa, amelyet írásban az ë jelöl.
A mássalhangzó-állomány sajátossága, hogy a nazális utáni /p, t, k/ zöngésült: kumbagnë (olaszul compagno) ’társ’, angorë (olaszul ancora) ’még’, dendë (olaszul dente) ’fog’.
Szintaktikai sajátosságai közé tartozik, hogy – az olasszal ellentétben – a tárgyesetet élőlényre vonatkozóan az a elöljárószó vezeti be (mint a spanyolban): è vist’a MMarië? (olaszul: Hai visto Mario?, spanyolul: ¿Has visto a Mario?) ’Láttad Máriót?’
Irodalom szerkesztés
Si dice a Foggia, Osvaldo Anzivino, ISBN 8884310431.