Foggiai dialektus

A foggiai dialektus (saját elnevezése fuggiànë, olaszul foggiano) az olaszországi Puglia régió Foggia városában körülbelül százhatvanezer ember által használt újlatin (délolasz) nyelvjárás, pontosabban az italo–dalmát nyelvek közé tartozik. Közelebbi rokonságban a nápolyi nyelvjárásokkal áll. Keletkezése a rómaiak által ott beszélt vulgáris latin dialektusokra vezethető vissza. A pugliai dialektusok – a regionális nyelvként elismert nápolyi nyelvvel szemben – az olasz nyelv déli változatainak számítanak.

Foggiai
Fuggiànë
BeszélikOlaszország
Terület Puglia, Foggia városa
Beszélők száma~160 000 fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsaláditáliai ágújlatin nyelvekitalo–dalmát csoportfoggiai
Írásrendszer Latin ábécé (olasz)
Hivatalos állapot
Hivatalos
Nyelvkódok
ISO 639-1
ISO 639-2

JellemzőiSzerkesztés

A sztenderd olasz nyelvtől eltérően a foggiai dialektusban az allofónokkal együtt 14 magánhangzó is lehetséges. Legjellemzőbb az alig ejtett elmosódott ö-szerű hang, a schwa, amelyet írásban az ë jelöl.

A mássalhangzó-állomány sajátossága, hogy a nazális utáni /p, t, k/ zöngésült: kumbagnë (olaszul compagno) ’társ’, angorë (olaszul ancora) ’még’, dendë (olaszul dente) ’fog’.

Szintaktikai sajátosságai közé tartozik, hogy – az olasszal ellentétben – a tárgyesetet élőlényre vonatkozóan az a elöljárószó vezeti be (mint a spanyolban): è vist’a MMarië? (olaszul: Hai visto Mario?, spanyolul: ¿Has visto a Mario?) ’Láttad Máriót?’

IrodalomSzerkesztés

Si dice a Foggia, Osvaldo Anzivino, ISBN 8884310431.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés