France Télévisions

Franciaország közszolgálati televíziótársasága
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 20.

France Télévisions, Franciaország közszolgálati televíziótársasága, amely 100%-ban a Francia Állam finanszírozásával működik.

France Télévisions

Mottó« Bien différents, bien ensemble » "(Bár különbözünk, mégis jó együtt)"
Alapítva1992. szeptember 7.
Típusközszolgálati médium
JogelődOffice de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF)
Tevékenységtelevíziós műsorszórás
Székhely7, esplanade Henri de France
75015 Párizs, Franciaország
Nyelvekfrancia
VezérigazgatóDelphine Ernotte-Cunci
Dolgozók száma11.400 fő
Elhelyezkedése
France Télévisions (Franciaország)
France Télévisions
France Télévisions
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 50′ 20″, k. h. 2° 16′ 17″48.838889°N 2.271389°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 20″, k. h. 2° 16′ 17″48.838889°N 2.271389°E
A France Télévisions weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz France Télévisions témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A társaság elődje az 1964-1974 között létező Office de Radiodiffusion Télévision Française (rövidítése: ORTF, magyarul: Francia Rádió és Televíziós Iroda) nevű szervezet volt. Annak értelmében hogy versenyhelyzet jöjjön létre a televíziós piacon, 1975-ben feloszlatták a társaságot és a három televíziós csatorna a TF1, Antenne 2 és FR3 továbbra is a francia állam tulajdonában maradt, de egymástól függetlenül működött. Alapvető változást hozott a TF1 1987-es privatizálása - aminek következtében kereskedelmi televízió lett - és az új kereskedelmi televíziók elindulása, mint a Canal+ és a Mediasethez tartozó La Cinq.

A kereskedelmi televíziók térhódítása drasztikusan érintett a két közszolgálati televíziós csatornát: Az Antenne 2 és az FR3 piaci részesedésének 30%-át vesztette el 1987 és 1989 között. 1992-ben a két csatornát közös irányítású szervezetbe tömörítették, amivel létrejött a France Télévisions és a két csatorna neve France 2 és France 3 lettek.[1]

Csatornák

szerkesztés
Televíziós csatornák
Logó Csatorna neve Indulásának dátuma Tulajdonosok
 
France 2 (HD)
Az egykori 1975-1992 közötti Antenne 2 csatorna utódja, amely a nemzeti főadóként működik a TF1 1987-es privatizációja óta.
1992. szeptember 7. 100% France Télévisions
 
France 3 (HD)
Az egykori France Régions 3 csatorna utódja, amely regionális adásokat készít.
 
France 4 (HD)
Az 1996-2005 közötti Festival csatorna utódja, amely szórakoztató műsorokat sugároz.
2005. március 31.
 
France 5 (HD)
Az 1994-2002 közötti La Cinquième csatorna utódja, amely ismeretterjesztő és oktató műsorokat sugároz.
2002. január 7.
 
Culturebox (HD)
A 2013 óta létező online platform és CoD szolgáltatás 2021-től kulturális műsorokat is sugároz.
2021. február 1.
 
France Info (HD)
Közszolgálati hírcsatorna.
2016. szeptember 1. France Télévisions
Radio France
France Médias Monde
INA
 
Arte (HD)
Francia-német európai kulturális csatorna.
1986. február 27. 45% France Télévisions
25% Francia Állam
15% Radio France
15% INA
 
Euronews
Pán-európai hírcsatorna.
1993. január 1. 88% Alpac Capital
10,73% France Télévisions
+ 23 más tulajdonos
 
Africanews
Pán-afrikai hírcsatorna.
2016. január 4.
Planète+ CI (HD)
A 2007-2013 között sugárzó Planète+ Justice csatorna utódja, amely bűnügyi műsorokkal foglalkozik.
2007. október 27. 66% Groupe Canal+
34% France Télévisions
Nemzetközi csatornák
Logó Csatorna neve Indulásának dátuma Tulajdonosok
 
TV5 Monde (HD)
Nemzetközi frankofón közszolgálati csatorna.
1984. január 2. 49% France Télévisions
12,64% France Médias Monde
+ 6 másik tulajdonos
Megszűnt televíziós csatornák
Logó Csatorna neve Indulásának dátuma Megszűnés dátuma
 
France Ô (HD)
Az 1998-2005 közötti RFO Sat csatorna utódja, amely Franciaország tengerentúli megyéiben élő nézőinek készít műsorokat. 2020. augusztus 24-én megszűnt a rossz nézettség miatt. Majd szeptember 2-án az egész csatornát állították le.
2005. február 25. 2020. augusztus 24. (műsorai)
2020. szeptember 2. (szignál)
  1. Hart, Jeffrey. Technology, Television, and Competition: The Politics of Digital TV. Cambridge University Press (2004). ISBN 0-521-82624-1