Fraser-jegenyefenyő

növényfaj

A Fraser-jegenyefenyő vagy Allegheny-jegenyefenyő (Abies fraseri) a fenyőfélék (Pinaceae) közé tartozó jegenyefenyő (Abies) növénynemzetség egyik faja. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájának 2015-ös állapota szerint veszélyeztetett növényfaj.[1]

Fraser-jegenyefenyő
Az Észak-Karolina és Tennessee állam határán álló Clingmans Dome hegy lejtőjén (Great Smoky Mountains, Amerikai Egyesült Államok)
Az Észak-Karolina és Tennessee állam határán álló Clingmans Dome hegy lejtőjén (Great Smoky Mountains, Amerikai Egyesült Államok)
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. fraseri
Tudományos név
Abies fraseri
(Pursh) Poir., 1817
Szinonimák
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fraser-jegenyefenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fraser-jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Fraser-jegenyefenyő témájú kategóriát.

Elnevezése szerkesztés

Latin nevében az Abies név utal a jegenyefenyő nemzetségre. A fraseri fajnév pedig John Fraser (1750–1811) skót botanikus és növénygyűjtő nevét őrzi, aki felfedezte, majd Angliában megismertette ezt a jegenyefenyőfajt.

Elterjedése szerkesztés

Kizárólag az Appalache-hegység 1300 m-es tengerszint feletti magasságot meghaladó régióiban őshonos Észak-Karolina és Tennessee államban, Virginia és Nyugat-Virginia állam délnyugati területein. Az egyedüli jegenyefenyőfaj, amely őshonos a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkban.

Megjelenése szerkesztés

Legfeljebb 9–15 m magas és 3–7 m széles, keskeny gúla alakú, örökzöld fa toronysisakszerű lombkoronával. Lapított, fényes sötétzöld, illatos tűlevelei legfeljebb 2,5 cm hosszúak, fonákjukon fehér csíkosak, a balzsamos ágakat sűrűn borítják. Balzsamtartalmú hólyagok megjelenhetnek a fa kérgén. Amint az a jegenyefenyőkre jellemző, tobozai gyertyaszerűen, függőlegesen felfelé állnak az ágakon. A tobozok bíborvörös színűek, kiálló felleveleik szembetűnőek.

Külalakjában nagyon hasonlít a balzsamfenyőhöz (Abies balsamea): a legfőbb különbség köztük a tobozpikkelyek felleveleiben mutatkozik.

Élőhelye szerkesztés

Legjobban a tápanyagban gazdag, nyirkos, enyhén savas kémhatású, jó vízelvezetésű talajokat kedveli, míg az állandóan nedves, illetve kövér agyagos talajokon csak szegényesen fejlődik. S habár a részben árnyékos helyeken is megél, a teljes napfénnyel borítottság optimálisabb számára. Mivel a hűvös, gyakran ködös hegyvidéki klímán honos, termesztésbe vonása nem javasolt forró és nedves nyarú területeken.

Kártevői, betegségei szerkesztés

A növénytetvek (Sternorrhyncha) közé tartozó Adelges piceae nevű rovar számos vadon élő Fraser-jegenyefenyő pusztulását okozta már eddig is. Egyéb rovarkártevői a Scolytinae alcsaládba tartozó bogarak, a Choristoneura nembe tartozó lepkék, a levéltetvek, a zsákhordó lepkefélék és a pajzstetvek. A takácsatkafélék melegebb éghajlati körülmények között fordulhatnak elő.

Betegsége a gyökérrothadás, a fenyő-tűlevélrozsda és az ágelhalás.

A városi szennyezést általában nem viseli el.

Felhasználása szerkesztés

Kertekbe ültetik díszfának. Az Amerikai Egyesült Államokban az egyik legkedveltebb karácsonyfa, ezért az ottani fenyőfagazdaságokban rendszerint termesztik. Régóta használják különböző betegségek kezelésére. Tűit reumatikus fájdalmak enyhítésére használják. [2]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés