Higrométermoha
Az higrométermoha (Funaria hygrometrica) vagy más néven gyommoha egy pionír mohafaj. Tápanyagban gazdag, zavart helyeken jelenik meg (pl. tűzrakóhelyek). Egylaki, ún. autöcia-t mutató faj (az antheridium és az archegonium egy növényen, de külön hím és női hajtáson fejlődik ki).
Funaria hygrometrica | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Higrométermoha
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Funaria hygrometrica Hedw. | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Funaria hygrometrica témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Funaria hygrometrica témájú médiaállományokat és Funaria hygrometrica témájú kategóriát. |
Mivel a zavart élőhelyeken él, így ún. szinantróp élőlény, az ember által lakott helyeken gyakori. Különleges élettani tulajdonsággal rendelkezik ez a lombosmoha faj. A neve arra utal, hogy képes a levegő páratartalmát "megmutatni". A toknyele higroszkópos, esőben, magas páratartalom esetén egyenes, száraz időben pedig begörbült. Ez a tulajdonság a spórák terjedését segíti.
Megjelenése
szerkesztésA higrométermoha laza vagy tömött gyepekben nő, de néha csak néhány egyedes kis csoportokat alkot. Levelei halvány-, piszkos- vagy sárgászöldek, rügy alakúan összehajlanak. A hajtások nem hosszabbak mint 15 mm. A levelek tojásdad, lándzsás vagy nyelv alakúak, hegyes végűek. A levélér kifut a levelek csúcsán. A levéllemez sejtek nagyméretűek, áttetszőek, téglalap alakúak vagy hosszúkás hatszögletűek, körülbelül 50-100 mikrométer hosszúak és 25-50 mikrométer szélesek. Sporofitont egész évben fejleszt. A toknyél legfeljebb 4 cm hosszú, a nedvességnek megfelelően hajlott, csavarodott vagy egyenes. A spóratok aszimmetrikus, ívelt, lelógó, görbe körte alakú. Szárazon barázdált felszínű barnás színű. A perisztomium kettős (külső és belső fogak), jól fejlett, a fogak egyforma méretűek. A tokot borító hártya (kaliptra) hosszú csőrben végződik. A spórák többnyire sima felszínűek, 12-22 mikrométer átmérőjűek.[1][2][3][4]
Érdekesség, hogy van egy gomba faj (Neottiella hetieri) ami a higrométermohán élősködik.[5]
-
Habitus kép öregedő spóratokokkal
-
Közeli habitus kép, jól látszódnak a hegyes kaliptrák a spóratokokon
-
Rügyszerűen összehajló levelek
-
Öregedő hajlott, körte alakú spóratokok
-
Levél mikroszkopikus képe
Elterjedése és élőhelye
szerkesztésA higrométermoha elterjedt az egész világon, kozmopolita. Európában és Magyarországon is közönséges, vörös listás besorolása: nem veszélyeztetett (LC).[6]
Tápanyagban gazdag, többnyire világos, nedves, nyitott élőhelyeken él. Kedveli a homokos, iszapos, agyagos talajokat. Természetes de mesterséges élőhelyeken is megél, mint például tűzrakások, szemétlerakók, sitthalmok, szántóföldek szegélye, mezsgyék.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Wetteranzeigendes_Drehmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
- ↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
- ↑ Martin Nebel, Georg Philippi (Hrsg.): Die Moose Baden-Württembergs. Band 1: Allgemeiner Teil, spezieller Teil (Bryophytina I, Andreaeales bis Funariales). Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3527-2.
- ↑ Volkmar Wirth, Ruprecht Düll: Farbatlas Flechten und Moose. Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3517-5.
- ↑ Martin B. Ellis, J. Pamela Ellis: Microfungi on land plants. An identification handbook. Croom Helm, London u. a. 1985, ISBN 0-7099-0950-0.
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben