Wikipédia

Fw 56

német egymotoros repülőgép

Az Fw 56 (becenevén Stösser) német egymotoros, felsőszárnyas fejlett kiképző repülőgép, melyet a Focke-Wulf fejlesztett ki és gyártott a Luftwaffe és más országok légierői számára az 1930-as években.

Fw 56
Egy háború előtti német polgári lajstromú repülőgépsor 1936 márciusában
Egy háború előtti német polgári lajstromú repülőgépsor 1936 márciusában
Egyéb elnevezésStösser
Funkciófutár- és kiképző repülőgép
GyártóFocke-Wulf
TervezőKurt Tank
Sorozatgyártás1935–?
Gyártási darabszámkb. 1000 darab
Személyzet1 fő
Első felszállás1933 novembere
Szolgálatba állítás1934
Szolgálatból kivonva1945 (Németország)
Méretek
Hossz7,6 m
Fesztáv10,5 m
Magasság2,6 m
Szárnyfelület14 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg755 kg
Max. felszállótömeg985 kg
Hajtómű
Motor1 × Argus As 10c, nyolchengeres, léghűtéses, fordított-V
Teljesítmény180 kW (240 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség278 km/h tengerszinten
Utazósebesség255 km/h
Hatótávolság385 km
Legnagyobb repülési magasság6200 m
Emelkedőképesség8,42 m/s (1 km-re 2,2 perc)
Szárny felületi terhelése48,5 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1–2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska
A Wikimédia Commons tartalmaz Fw 56 témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Az Fw 56-ot a Birodalmi Légügyi Minisztérium (RLM) fejlett vadászrepülő-kiképző repülőgép tenderére lett kifejlesztve, elsősorban Kurt Tank vezető tervező jóvoltából, aki ekkor már a Focke-Wulf repülőmérnöke. Célként tűzték ki a légvédelmi vadász feladatkört is.

Az első prototípus 1933 novemberében szállt fel először. A másodiknak kissé módosították a törzsét és acél helyett fából készítették el a szárnyat és vezérsíkokat a repülési tesztekre. A harmadik prototípus 1934 februárjában szállt fel, továbbra is faanyagokat alkalmaztak és alaposabb gyártástechnológiát dolgoztak ki.

Az 1935-ös összehasonlító repülések után az Arado Ar 76 és a Heinkel He 74 helyett[1] ezt választotta a minisztérium és megrendelte a gyártását. Összesen körülbelül ezer darab épült, elsődleges alkalmazója Németország lett, majd Ausztria és a Magyar Királyság. Néhányat eladtak magánhasználatra is, köztük annak a Gerd Achgelis-nek is, aki később megalapítja a Focke-Achgelis helikoptergyárat Henrich Focke társával.

Ernst Udet, aki a zuhanóbombázás híve volt és 1935 nyara óta mint ezredes tevékenykedett az új légierőben, ősztől mint a vadász- és bombázórepülők főszemlélője (Inspekteur der Jagd- und Sturzkampfflieger), a második prototípust – a Fw 56 V2-t – ennek vetette alá, majd javaslatára a fejlesztést ez irányban is kiterjesztették, nagyobb figyelmet kaptak a zuhanási manőverek. Mivel a gép kapacitása ezt nem tette lehetővé, elvetették ezt a feladatkört, azonban kiképzési szinten alkalmazták.

Kialakítása szerkesztés

 
Az egyik hadrendi példány karbantartáson. Jól megfigyelhető a függőleges és a vízszintes vezérsík elrendezése

A típus felsőszárnyas, középdúcos kialakítású, a törzs acélanyagú csővázas térrács-szerkezet. Az orr-motortér acéllemezzel burkolt, a többi felület kezelt vászonborítású. A szárny tartószerkezetei faanyagúak, rétegelt falemezekből álltak, a belépőélek viszont sajtolt acéllemezből. A vízszintes vezérsíkja nem szokványos kialakítású (hasonlóan az Arado Ar 66-os típusáéhoz), megemelten került beépítésre (kissé „T” elrendezésű) dúcolva, az oldalkormány pedig a kornak megfelelően nagy méretű. A futóműve hagyományos hárompontos, két mellső főfutóval és egy hátsóval a farok alatt (farokcsúszó), fix, merev beépítésűek. A főfutószárakat áramvonalazó burkolattal látták el.

Típusváltozatok szerkesztés

Fw 56a
első prototípus.
Fw 56 V2
második prototípus.
Fw 56 V3
harmadik prototípus.
Fw 56A–0
három elősorozat-változat.
Fw 56A–1
együléses fejlett kiképző változat, a fő termelési típusváltozat

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Az olasz wikicikk szerint versenytárs volt még a Henschel Hs 121 és a Hs 125 is.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fw_56&oldid=26547352”